Galabriel naplója
I. fejezet

Új korszak veszi kezdetét… Szauron szemének forgása Középföldjén állt meg. Az elmúlás hónapjának második szombatján összegyűlt hobbit, tünde, ember és varázsló a Gyűrű Új Szövetségének megalkotására, hogy Szauron hatalma végleg leáldozzon… Vajon sikerrel járunk? Találunk olyat, aki képes a Gyűrű terhének cipelésére?

Nemrégiben Gandalf végigjárta a világ minden népét föld alatt, föld felett és felkeresett minden szövetségest. Hogy a feledés homályába ne merüljön, leírom most Nektek…

A hírhedt, pezsgő, tünde városban, Budafokon gyűltek össze a népek és vezetőik, az őrsök, a Szürke mágus hívására, mert mindenki képviseltetni szerette volna magát a nemes küldetésben.

 

Jelenvoltak hobbit földről a pirosan izzó Galagonyák és Sebesen úszó Pisztrángok, kik vígan tartották a jókedvet még a legbúsabb emberfiában is.

Messzi földről, Lovasvég melletti városból jöttek a SÜNhátiak és Jázmin leányai kik ember mivoltukat feledvén tündéket meghazudtoló gyorsasággal forgatták kardjaikat is.

Néhány furcsa lény is részt vett tárgyalásokon Cseresznyefalváról.

Voltak ott még tündék és emberek, kik mind más és más fiak és lányok: voltak, akik Szürkefarkasból jöttek és voltak, akik Mangó-liából.

Vendégeink egy része örök barátjukon és vezetőjükön, a Pumán érkeztek és jelen voltak olyan tündék is, akik Katica hintón közeledtek. Mások Csillag Őszi Rózsák erdeiből jöttek, hogy a rég kapott gyűrűjük által szerzett bizalommal éljenek.

Gandalf legfontosabb üzenete a jelenlévőknek, hogy a Gyűrű új erőre kapott és ezt gazdája is érzi. Elmesélte az egy Gyűrű történetét, s hogy újra megkerülni látszik, így közeleg a veszély. Bár a téma komoly volt, a mágus a végén pipájába szívva, mosolygósan, biztatva küldte feladatra a Szövetséget, melynek megpecsételését tűzijátékkal ünnepelték. A Herm szurdokból származó Gondornak ifjú kapitánya lelkesítő szónoklatának és Főpapunk szavainak hallatán minden ott lévőnek felpezsdítette ereiben a vért!

Miután a Szövetség létrejött, ideje volt, hogy harcképessé váljanak a harcosok. Volt, akiket a Vándor tanított egy szívet melengető énekre, hogy sose hagyja őket el a remény. Volt, aki tünde létére ifjú barátainkat tanította lőni, miközben ember nemzetségeink soraiból kiválasztottak az idegen szem elől eltakaró köpenyeknek kitűzőjét készítette, vagy forró teával kínálta a katonákat, melynek egy korty elfogyasztása felér két liter folyadék bevitelével.

Későig tartott a mulatozás és a képzés, melynek csendjét az izgatott beszélgetés és néha egy tünde kürt szakította meg.

Vezetőik és népeik visszavonultak, stratégiát tervezve, majd ki-ki saját hazájába visszatéve várja a Szürke Mágus jelét, amikor a Szövetségnek cselekednie kell…

 

Laer Galadriel

„Linnen o lais vellin, ar galler i lais vellin:

Linnen o hûl, ar toll i hûl rimmen vi golvath.

Athan Anor, athan Ithil i Aearon falthant,

Ar bo faur Amon Uilos Orn ‘lóriel tuiant.

Vi Edhelmar nuin giliath e-Dinnu Uireb,

Nan rammas Tirion Edhellen ha thiliant…”

Galadriel dala

„Arany lombokról szólt dalom, és arany lomb fakadt;

Szélről daloltam, s jött a szél, árasztván ágakat;

Túl a Holdon, túl a Napon a Tenger habja hull;

És Ilmarin partján arany Fa nőtt; s ahogy kigyúl

A csillaglámpás Örök-Est, ott ragyog Eldamar

Földjén, a Tündér Tirion tornyos falainál….”