Kiemelt

csopifotiÜdvözlünk a 903. számú Prohászka Ottokár Cserkészcsapat weboldalán. Az 1989-ben elsők között újjá alakult csapat hamar Budafok meghatározó elemévé vált, létszáma mára 70 fő körül mozog, ami az utóbbi évek komoly fejlődését mutatja. A fiatalokkal feltöltött vezetőség komoly dinamikát képvisel és megállja helyét napjaink nehezebb körülményei közt is. Az átalakulásban fejlesztjük magunkat és a ránk bízott fiatalokat is. Jó böngészést, Jó munkát!

Mikulás 2017

Csapatunkban régesrégi hagyomány, hogy december elején a jóságos Mikulás segítségére sietünk, hiszen olyan sok helyre kell eljutnia egyetlen nap alatt, hogy szinte mindig közbejön valamilyen bökkenő. Nem volt ez másképp idén sem.

Épp egy karácsonyi filmet néztünk közösen a kiscserkészekkel, amikor tudomásunkra jutott, hogy egy rosszul sikerült manőver következtében a Mikulás elhagyta a gyerekeknek szánt ajándékok egy részét. Szerencsére az elszórt csokikat hamar megtaláltuk a Duna-parton. Ezután a visszatértünk a cserkészotthonba, hogy elgyakoroljuk a kedvenc énekeinket, amikkel a hamarosan megérkező Mikulásnak tudtunk kedveskedni.

Mint kiderült, a Duna-parton talált ajándékok nélkül is bőven jut csoki minden gyereknek, így ezeket az ajándékcsomagokat is megtarthattuk.

A Mikulás pedig megígérte, hogy jövőre is ellátogat hozzánk!

Őszi cserkésztúra a Pilisben

További képek a galériánkban

Egy csípősen hűvös szombati nap reggelén cserkész raji túrára indultunk, a szerencsésen közel lévő Pilis hegységbe. A cserkészotthontól kis létszámmal ugyan, de annál nagyobb lelkesedéssel vágtunk neki az útnak. Semmiképp sem hívhatnánk teljesítménytúrának a kirándulást, inkább amolyan kellemes, tél előtti levezető terepgyaloglásnak. Az erdő lombhullató részének sokszínűsége, valamint a felsőbb, örökzöld réteg monotonitásával alkotott kontrasztja gyönyörűen mutatta meg a természet változatosságát. Az egyik hegytetőn megpihenve elfogyasztottuk otthonról hozott elemózsiánkat, majd egy nagy nyílt felület – nevezhetjük dombos mezőnek is – felé vettük utunkat. Ezután a közeli faluból indultunk haza az éppen elcsípett busszal, majd az este folyamán kipihentük a túra fáradalmait.

Őszi portya 2017

Csapatunk idén a Nógrád megyei Kétbodony településen tartotta az őszi portyáját. Fogadjátok egy lelkes résztvevő cserkészünk beszámolóját az eseményről:

Ezen a hétvégén Kétbodonyba mentünk portyázni. Az odajutással voltak problémák, de végül a vendéglátó néni a lekésett busz helyett egy kisebbet hívott hozzánk, és így sikerült megérkezni a szállásra péntek este. A vacsorát mindenki maga hozta.

Szombaton a reggeli után minden őrs elindult az általa választott túra-útvonalon. Az én őrsöm Szátokra ment, ott ebédeltünk, majd egy helyi buszjárattal mentünk vissza a szállásra. A házban mindenki kipihente magát, majd az egész csapat átment a fő-házba, és az átalakított ebédlőben   szentmisén vettünk részt. Vacsora után zászlólevonás, utána esti rutin és lefekvés következett.

Mindenki csöndesen aludt, amikor kb. 1 órakor felkeltettek minket az őrsvezetők, hogy menjünk végig egy meseerdőn. A történet szerint egy őrültekkel teli autóból elszöktek a foglyok és ez ügyben folyt nyomozás.

Vasárnap reggeli és zászlófelvonás után megkezdődött a házak kitakarítása. Amikor mindenki végzett, levontuk a zászlót, készítettek pár csoportfotót majd kimentünk a buszmegállóba. 50 perc várakozás után megjött a busz, és elvitt bennünket egy nagyobb pályaudvarra, ahol ismét hosszas várakozás után jött meg a Vácra induló buszunk. Vácról pedig vonattal érkeztünk Budapestre.

Nemcsak az időjárás hanem a hangulat is jó volt, úgy gondolom hogy mindenki nagyon jól érezte magát ezen a hétvégén.

Vezetői hétvége 2017

Október első hétvégéjén, de már a Stációfutás után, mikor új parancsnoka lett a csapatnak, vezetőink ismét elmentek vezetői hétvégére. Idén Csobánkán voltunk, ahol megterveztük az előttünk álló évet és persze építettük is a vezetői közösségünket.

Pénteken egészen későn tudtuk elkezdeni a programot, hiszen megvártuk, hogy mindenki megérkezzen, de sikerült hatékonynak lennünk és minden fontosabb dolgot átbeszéltünk, amit elterveztünk. Másnap nem maradhattak el a csapatépítő játékok, amit mindenki nagyon élvezett, majd pedig elkezdtük összerakni a csapatstratégiát, amiről tudni, kell, hogy nem pár óra alatt összedobható terv illetve dokumentum, mert ez öt évre készül. Átbeszéltük, hogy miként is látjuk öt év múlva a csapatot és milyen változtatások segítenének elérni ezt, majd a nap végén kitaláltuk, hogy az éves keretmese az indiai kultúra legyen. Zoli atya lejött hozzánk misét tartani, amiért nagyon hálásak vagyunk neki. Vasárnap már csak összepakoltuk és kitakarított a helyet és kora délután már itthon is voltunk.

Mi úgy éreztük, hogy egy nagyon jó megalapozása volt ez, az előttünk álló évnek, hiszen mindent át- illetve megbeszéltünk és reméljük eredmény sem marad el.

Félelem és reszketés a Bakonyban

Szokatlan dolog beszámolót írni a nyári táborról novemberben, de valahogy az idő múltával váltam egyre biztosabbá abban, hogy életem egyik legizgalmasabb történetét élhettem át idén nyáron, 2017. július 11 – én, valahol a Bakonyban.

A július 11-én megtett út

Az egész egy átlagos kétnapos portyaként indult: a Farkasgyepűtől pár kilométerre lévő táborhelyünkről a Köves-patak mentén indult el a Szalamandra őrs a Csurgó-kúthoz, amely egy sziklából előtörő forrás. A kút mögött egy kaptatón túl egy mezőre értünk ki, a sárga kereszt jelzésű turistaút a kukoricások közt érkezik be Magyarpolányba. A falu nevezetessége a 43 országos védettségű tornácos bakonyi parasztház a főút mentén. Az út folytatásában hamar sziklás talajú fenyvesbe értünk be, ez egy nagyon szép szakasz, többször találkoztunk szarvasokkal is. Az erdőből csak Döbrönte községnél értünk ki, ekkor késődélután volt már. Úgy döntöttünk, hogy a község mellett található Szarvaskő várában fogunk aludni. Ez egy nagyon szép várrom remek kilátással. Itt kezdődtek az izgalmak.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….