május 26.( péntek)
16:45

7 cserkészegyenruhában várakozó fiatal a Kelenföldi pályaudvaron, közvetlenül az óra alatt. A legtöbbek arcán kérdés fogalmazódik meg:

Mi lesz itt most?
Hová megyünk? Miért mondták azt, hogy ne hozzak pizsamát? Mit fogok enni? Vajon komolyan gondolták, hogy….?

Csapatunk életében már hagyomány, hogy a cserkészév végeztével a vándorok eltűnnek 1-1 hétvégére közösen, vagy párosával és Magyarország legfurcsább pontjairól „csekkolnak be” Facebookon vagy Instagramon.

Nos, idén csak a buszról tudtuk elárulni a közösségi média által mindenkinek, aki csak követ minket, hogy hol vagyunk és hová tartunk, mivel Lengyelországból akkor még kellett roaming díjat fizetni.
Valahogy így történt:

17:10 perc körül átsétáltunk a madarastesco buszmegállójába, ahol a táblából próbálta mindenki kitalálni, – mit fogunk csinálni vasárnap délig- egészen addig, ameddig be nem gördült az emeletes Polski Bus.

Mivel poggyászunk nem volt, így vörös sólyom őrsnyi gyorsasággal foglaltuk el a lenti boxokat, mivel hiperszuper statisztika készítő gondolatmenetünk azt sugallta, hogy ott vagyunk a legnagyobb biztonságban a közel 12 órás úton. Bár a pontos célt csak a határ közelében tudták meg a résztvevők, a szülők körbehívása a piros busz láttán megindult; tudjátok, mint régen a riadólánc, ha az őrsvezető üzenni akart a cserkészeknek. 😉

Néha megijedtünk, mivel az utak kanyargósak, a sofőrök pedig merészek voltak, de összességében jó utunk volt. Hajnali 5 felé sikerült leszállnunk egy számunkra tök idegen településen, Wroclawban. 13 óra múlva már indulnunk is kellett vissza, így rögtön nekiindultunk, hogy felfedezzük Lengyelország negyedik legnagyobb városát. Az állomás mellett megittuk a reggeli kávénkat, majd nyakunkba vettük a várost. Első körben utunk egészen a Odera  partjáig tartott, ahol kialudtuk az út fáradalmait, addig, ameddig …

Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről az Odera partjára.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
A cserkésznek úgyis nagy melege vagyon.

Így magvas gondolatokkal és pár csepp ébresztő nedűvel gyomrunkban tovább is álltunk. Gyors városismertetés, 4 mellékfolyó, háborúk és építészeti stílusjegyek meg- és felismerése után megtudtuk utazásunk igazi célját, a küldetést, mely köré az egész hétvége fel lett építve.

M A N Ó V A D Á S Z A T.

Több, mint 20 törpét találtunk meg (a 150-ből kevesebb mint 1 nap alatt nem is olyan rossz arány 😉 ). Volt könyvelő törpe, fűben ülő törpe, kasszászerzsi törpe, padon pihengető törpe, jóllakott törpe, folyómedret tisztitó törpe, törpe zenekar, Gutenberg törpe.

Sok mindent megtanultunk a lengyel népről. A cserkész lányok a nyakkendő színével megegyező térdzoknit hordanak, a Mekiben és benzinkúton nincs külön mosdó, ellenben az fizetős.
Ellenben nem néznek az emberre furcsán ha kiül piknikezni a parkba, vagy csak egyszerűen leül egy padra egy pillanatra és gyönyörködik Isten adományaiban. Minden sarkon egy kedves apácával vagy pappal találkoztunk, és számos templom, szobor, tábla emlékeztet a múltra. A múlt számukra nem egy súly, melyet el akarnak feledni, hanem a jót látják benne, és a jövő lehetőségét.

A magyar és a lengyel kultúra sok mindenben hasonlít. Amikor az utcán sétálgattunk, néha meg is feledkeztünk arról, hogy hol is vagyunk. Hazánknak éreztük az ismeretlenül is ismerős falakat, ízeket, illatokat.