Őszi portya 2017

Csapatunk idén a Nógrád megyei Kétbodony településen tartotta az őszi portyáját. Fogadjátok egy lelkes résztvevő cserkészünk beszámolóját az eseményről:

Ezen a hétvégén Kétbodonyba mentünk portyázni. Az odajutással voltak problémák, de végül a vendéglátó néni a lekésett busz helyett egy kisebbet hívott hozzánk, és így sikerült megérkezni a szállásra péntek este. A vacsorát mindenki maga hozta.

Szombaton a reggeli után minden őrs elindult az általa választott túra-útvonalon. Az én őrsöm Szátokra ment, ott ebédeltünk, majd egy helyi buszjárattal mentünk vissza a szállásra. A házban mindenki kipihente magát, majd az egész csapat átment a fő-házba, és az átalakított ebédlőben   szentmisén vettünk részt. Vacsora után zászlólevonás, utána esti rutin és lefekvés következett.

Mindenki csöndesen aludt, amikor kb. 1 órakor felkeltettek minket az őrsvezetők, hogy menjünk végig egy meseerdőn. A történet szerint egy őrültekkel teli autóból elszöktek a foglyok és ez ügyben folyt nyomozás.

Vasárnap reggeli és zászlófelvonás után megkezdődött a házak kitakarítása. Amikor mindenki végzett, levontuk a zászlót, készítettek pár csoportfotót majd kimentünk a buszmegállóba. 50 perc várakozás után megjött a busz, és elvitt bennünket egy nagyobb pályaudvarra, ahol ismét hosszas várakozás után jött meg a Vácra induló buszunk. Vácról pedig vonattal érkeztünk Budapestre.

Nemcsak az időjárás hanem a hangulat is jó volt, úgy gondolom hogy mindenki nagyon jól érezte magát ezen a hétvégén.

Vezetői hétvége 2017

Október első hétvégéjén, de már a Stációfutás után, mikor új parancsnoka lett a csapatnak, vezetőink ismét elmentek vezetői hétvégére. Idén Csobánkán voltunk, ahol megterveztük az előttünk álló évet és persze építettük is a vezetői közösségünket.

Pénteken egészen későn tudtuk elkezdeni a programot, hiszen megvártuk, hogy mindenki megérkezzen, de sikerült hatékonynak lennünk és minden fontosabb dolgot átbeszéltünk, amit elterveztünk. Másnap nem maradhattak el a csapatépítő játékok, amit mindenki nagyon élvezett, majd pedig elkezdtük összerakni a csapatstratégiát, amiről tudni, kell, hogy nem pár óra alatt összedobható terv illetve dokumentum, mert ez öt évre készül. Átbeszéltük, hogy miként is látjuk öt év múlva a csapatot és milyen változtatások segítenének elérni ezt, majd a nap végén kitaláltuk, hogy az éves keretmese az indiai kultúra legyen. Zoli atya lejött hozzánk misét tartani, amiért nagyon hálásak vagyunk neki. Vasárnap már csak összepakoltuk és kitakarított a helyet és kora délután már itthon is voltunk.

Mi úgy éreztük, hogy egy nagyon jó megalapozása volt ez, az előttünk álló évnek, hiszen mindent át- illetve megbeszéltünk és reméljük eredmény sem marad el.

Félelem és reszketés a Bakonyban

Szokatlan dolog beszámolót írni a nyári táborról novemberben, de valahogy az idő múltával váltam egyre biztosabbá abban, hogy életem egyik legizgalmasabb történetét élhettem át idén nyáron, 2017. július 11 – én, valahol a Bakonyban.

A július 11-én megtett út

Az egész egy átlagos kétnapos portyaként indult: a Farkasgyepűtől pár kilométerre lévő táborhelyünkről a Köves-patak mentén indult el a Szalamandra őrs a Csurgó-kúthoz, amely egy sziklából előtörő forrás. A kút mögött egy kaptatón túl egy mezőre értünk ki, a sárga kereszt jelzésű turistaút a kukoricások közt érkezik be Magyarpolányba. A falu nevezetessége a 43 országos védettségű tornácos bakonyi parasztház a főút mentén. Az út folytatásában hamar sziklás talajú fenyvesbe értünk be, ez egy nagyon szép szakasz, többször találkoztunk szarvasokkal is. Az erdőből csak Döbrönte községnél értünk ki, ekkor késődélután volt már. Úgy döntöttünk, hogy a község mellett található Szarvaskő várában fogunk aludni. Ez egy nagyon szép várrom remek kilátással. Itt kezdődtek az izgalmak.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Nyári visszatekintő – Asterix és a druidák nyomában a Bakonyban

Idén sem telt el nyári nagytábor nélkül a cserkészév. Ez a legek tábora, hiszen itt gyűlünk össze leghosszabb ideig a csapattal és itt vagyunk legtovább egy erdő közepén internet és elektromosság nélkül. Vezetői oldalról ekkor (mármint persze a tábor előtt 🙂 ) kell a legtöbb programot kidolgozni és csapatparancsnok fejjel ilyenkor költjük el a legtöbb pénzt a tábor megvalósítása során. Vezetőként pedig a legnagyobb felelősség, hiszen az együtt töltött idő és a nomád körülmények miatt ekkor eshet leginkább baja a résztvevőknek. Minden évben igyekszünk a szokásosnak számító programok (a környék felfedezése, tábori programok, stb.) mellett valami újat is beépíteni a tábori programokba, így két új programelemről is szeretnék szót ejteni.

Az egyik az, hogy mivel cserkészként még inkább felelősek vagyunk a világ jobbá tételéért, ezért pár éve fejembe vettem, hogy a táborhelyünkhöz közel eső faluban valamilyen önkéntes munkát végezzünk, ezzel segítve a helyi közösségek életét és növelve a cserkészeink felelősségérzetét. Eddig technikai okokból nem jött össze a dolog, de idén végre sikerült, így Farkasgyepű település 2 buszmegállója és a játszótér is megszépült a kezeink nyomán. A másik, hogy egy ideje betervezünk bizonyos számú őrsi főzést, hogy mindenki megcsillogtathassa kulináris tudását és az őrsök elmondhassák magukról, hogy milyen jót főztek közösen. Ezt idén is megvalósítottuk, illetve Dadi vezetésével építettünk egy kemencét is, amiben a fiúk által őrölt magvakból saját sütésű bucikat készítettünk. Természetesen most is voltunk portyázni, hogy két napon át élvezhessük a környék természeti és kulturális kincseit, Asterix vezetésével métáztunk egy közelben táborozó cserkészcsapattal és visszavertünk egy éjszakai római támadást is. Összességében tartalmas tíz napot tölthettünk együtt és élhettük át a tábortüzek fényét, a reggeli ébredéseket és a megannyi felejthetetlen kalandot, amit csak cserkészként élhetünk át.

A táborról készült képek itt elérhetők.

Vezetői hétvége 2017

A cserkészek életében igen sűrűek a hétvégi elfoglaltságok, főleg a vezetők körében. Táborok, vezetőképzések, csapat és plébániai programok tarkítják a szabadnapokat és mellette persze a családdal lenni, tanulni és pihenni sem árt. Viszont néha szorítunk időt arra is, hogy a vezetői hétvégét tartsunk. Ez nagyon fontos, mert rengeteg dolgot kell megbeszélnünk, amire a hétköznapok során nem jut elég idő, de itt lehetőség nyílik arra is, hogy jobban megismerjük egymást és visszatöltsük energiáinkat, amit a cserkészetbe fektetünk.

Most sem volt ez másképp, március 24-26-ig Nagykovácsiba vonultunk, hogy távol a főváros zajától építsük vezetői közösségünket. A péntek a megérkezésé és akklimatizálódásé volt, terülj-terülj asztalkámmal készültünk, ahová mindenki bedobta, amit otthonról hozott, így megvendégelve a többieket. Ezután egy rövid jégtörő játék következett, majd a kötetlen beszélgetésé lett a főszerep. A szombati napon többek közt vidám csapatépítő játékokat játszottunk, ahol még jobban megismerhettük egymás gondolkodását, majd foglalkoztunk közelgő tavaszi táborunkkal és a csapat hosszú távú (10 éves) stratégiáját is körbe jártuk. Egy játék keretében megnéztük, hogy milyen sokféle személyiséggel, illetve háttérrel kerülnek hozzánk a gyerekek és gondolkoztunk azon, hogy a „hátteret” figyelembe véve, az általunk vezetetteknek miként tudunk legjobban segíteni a személyes fejlődésükben. Este pedig egy vidám összejövetel keretében megköszöntük vezetőinknek azt a munkát, amit hétről-hétre végeznek a csapatunkért, ezáltal a kerületi gyermekekért. Vasárnap sajnos már nem sok időnk maradt, részt vettünk a szentmisén, majd összepakolás után visszatértünk Budapestre, hogy legyen időnk itthon felkészülni a következő hét kihívásaira. Nagyon jól éreztük magunkat, érdemes volt egymásra szánni a hétvégénket.