Csapatunkban hagyomány, hogy minden évben, február környékén egy túrát szervezünk, hogy lemozogjuk az ünnepi felesleget, az egyetemisták kiszellőztethessék a fejüket a vizsgaidőszak után és hogy úgy egyáltalán mozogjunk egy jót közösen a friss levegőn.

Idén a Pilist néztük ki magunknak, erre a célra, azon belül is a festői Zsivány-sziklákat, melyek – noha ezt előre még nem tudtuk – egy kis extrém kalandot is tartogattak nekünk. Pilisszántóról indult a túra, ahova busszal érkeztünk. Utunk eleinte az előző napi esőtől kissé ingoványos volt, de ennek szerencsére csapatunkból csak egy ember ruházata esett áldozatul. Minél feljebb haladtunk szintben, annál festőibb táj várt minket, ugyanis hóval borított térségbe érkeztünk.

Közeledvén túránk célállomásához, a Zsivány-sziklákhoz, a hó is esni kezdet, így valóban festői látvány tárult elénk. Ezek a sziklák nagyon érdekes élményt nyújtottak, ugyanis egy nagy (nagy alatt értsd kb 10 métermagas) és több kisebb szikla által szegélyezett katlanban járhattunk-kelhettünk. Itt is fogyasztottuk el ebédünket. Többen rendkívül izgalmasnak találták a sziklamászást, de havazás miatt ennek a vágynak, csak mérsékelten engedünk teret. Innen, már csak vissza kellet jutnunk Pilisszántóra, de persze a monotonitás elkerülése végett egy másik útvonalat választottunk, mely Pilisszentkereszten keresztül vezetett. Remek tempót sikerült tartanunk, így a kitűzöttnél egy órával korábbi buszt is elértük, megspórolva egy csomó álldogálást a hidegben.

A túra elnyerte a résztvevők osztatlan tetszését ezzel megcáfolva azt a tévhitet, hogy a téli hidegben ne lehetne túrázni. Mindenkit bátorítanánk arra, hogyha lehetősége engedi, csodálja meg a természetet téli valójában is. Lelkes csapatunk nevében kijelenthetem, megéri!