Csaptunk általában a cserkészév kezdésekor, szeptember-november környékén, szokott szervezni egy afféle évkezdő, teljes hétvégés „meetinget, megbeszélést”, de akár nevezhetnénk ezt csapatépítésnek is. 

A vezetők, azaz mi, imádjuk ezeket a hétvégéket, ekkor kicsit egymásra tudunk hangolódni, eltervezzük, hogy miket szeretnénk elérni a csapat életében, megnézzük, hogy tavalyhoz képest miket sikerült elérnünk, teljesítenünk.  Szerencsére az előző évekhez képest sokkal többen vagyunk, ezt nektek köszönhetjük!

Ezen felül élvezzük egymás társaságát, hajnalig beszélgetünk egymással, társasozunk, sok ön- és közösségfejlesztő játékot játszunk, amikkel még jobban megismerhetjük egymást és önmagunkat.

Vannak titkos csapatvezetői programok, tárgyak, amikről sajnos nem ejthetek szót, nem árulhatom el mik azok, de ezekkel a vezetői titkokkal is erősítjük a közösségünket és akik a csapatunkban vezetők, most tudják mikre gondolok, akikpedig nem azok legyenek azok, ha kíváncsiak 😛

Ez alkalommal egy novemberi hétvégét választottunk ki, hogy ellátogassunk Kismarosra – ide mindig szeretünk visszatérni, mert gyönyörű hely – és együtt töltsük ezt a pár napot.

Előtte persze nagyon sokat készültünk, hogy ez a hétvége jól süljön el, mindenki jól érezhesse magát. Rengetegszer összeültünk szervezőtársaimmal, hogy minél tökéletesebb és minél értékesebb időt tölthessen együtt a vezetőség.

 Ennek meg is lett az eredménye, hiszen majdnem mindenkitől azt a visszajelzést kaptuk, hogy ez volt az eddigi legjobb vez7vége.

Voltunk kirándulni is, elmentünk a Duna-partra, sőt még egy német misére is sikerült beülnünk, ami szerintem mindenkinek egy örök emlék marad.

Azóta is sokemléket szereztünk együtt, és még milyen sokat fogunk!

Hajrá Nemespenészek!