Csapatunk március utolsó hétvégéjén idén is felkerekedett, hogy részt vegyen egy felejthetetlen tavaszi táborozásban. A kellemes időtöltés mellett idén fontos feladataink is voltak: a Kolontári Királyság lakossága az utóbbi időkben furcsa jelenségekre panaszkodott. Udvari varázslónk már az első pillanattól kezdve a gonosz Rhlorr sötét mágiáira gyanakodott, és sejtései sajnos már az első nap igazolódni látszódtak. A dühöngő mágus erős szelet támasztott a környéken, amely a vonatunkat is komolyan lelassította, még a busz-csatlakozást is lekéstük. Első kihívásként így öt kilométert kellett gyalogolnunk az éjszakában a szállásig, a bátor cserkészek lelkesedésének azonban ez meg sem kottyant!
Ezért Rhlorr másnap fenekestül felforgatta az időt. A Nap reggel nyugodott le és este kelt fel, vacsorával kezdtük a napot és reggelivel fejeztük be. Azonban nem olyan fából faragtak minket, hogy ilyen olcsó trükköknek felüljünk, kemény harcok árán, de majdnem elfogtuk a sötét varázslót, akinek épp csak hogy sikerült elmenekülnie. E közben a kisebbek külön feladatot kaptak: a mágikus erőtér a környékre csalt egy sárkányt (noha ennek a fajnak a létezését már senki sem hitte volna…), aki az események szerencsétlen egymásutánjában elrabolta az öreg király lányát. A kiscserkészek ezért a királylány szerelmének vezetésével indultuk a sárkány felkutatására, utukat a helyi sárkány-rajongó jósnő is segítette.
A nap végén a megmentett királylány és parasztlegény szerelme a király áldásával ünnepélyesen összeházasodtak. Másnap az újdonsült királyné hálája jeléül alaposan bemutatta nekünk birodalmát, Kolontárt. A településen ma már csak a külön ebből az alkalomból emelt emlékhelyen láthatóak a vörösiszap-katasztrófa nyomai. Új házak épültek a lepusztultak helyett, és folytatódott az élet a régi kerékvágásban.
Vasárnap délután pedig nekünk is haza kellett indulnunk, de reméljük, hamarosan újabb élményeken vehetünk részt együtt!
