Október első hétvégéjén, de már a Stációfutás után, mikor új parancsnoka lett a csapatnak, vezetőink ismét elmentek vezetői hétvégére. Idén Csobánkán voltunk, ahol megterveztük az előttünk álló évet és persze építettük is a vezetői közösségünket.

Pénteken egészen későn tudtuk elkezdeni a programot, hiszen megvártuk, hogy mindenki megérkezzen, de sikerült hatékonynak lennünk és minden fontosabb dolgot átbeszéltünk, amit elterveztünk. Másnap nem maradhattak el a csapatépítő játékok, amit mindenki nagyon élvezett, majd pedig elkezdtük összerakni a csapatstratégiát, amiről tudni, kell, hogy nem pár óra alatt összedobható terv illetve dokumentum, mert ez öt évre készül. Átbeszéltük, hogy miként is látjuk öt év múlva a csapatot és milyen változtatások segítenének elérni ezt, majd a nap végén kitaláltuk, hogy az éves keretmese az indiai kultúra legyen. Zoli atya lejött hozzánk misét tartani, amiért nagyon hálásak vagyunk neki. Vasárnap már csak összepakoltuk és kitakarított a helyet és kora délután már itthon is voltunk.

Mi úgy éreztük, hogy egy nagyon jó megalapozása volt ez, az előttünk álló évnek, hiszen mindent át- illetve megbeszéltünk és reméljük eredmény sem marad el.

Csapatunk egyik legszebb, két évtizedes hagyománya, hogy március 15-én ellátogatunk Térey Pál, egykori budafoki honvéd tiszt sírjához, szükség esetén megtisztítjuk, és egy rövid műsor kíséretében megkoszorúzzuk azt, ezután közösen mécsest gyújtunk a papi kriptánál.

Fotó: Klauzál Gábor Társaság – klauzal.hu

Az eseményt mindig nyilvánosan meghirdetjük, és minden évben el is látogatnak rá néhányan, ezért ezek az alkalmak nagyon meghitt közös ünneplésre adnak alkalmat.

Idén csapatunk egyik általános iskolás korú – cserkész korosztályú – kisközössége, a Szalamandra őrs vállalkozott a feladatra, hogy egy kis műsorral készül a megemlékezésre. Ennek során megismerhettük Térey Pál rendkívül izgalmas élettörténetének néhány kiemelkedő pillanatát. Térey nagyon fiatalon, 17 évesen lépett be a  Miklós-huszárok ezredébe (ezért érezzük ifjúsági mozgalomként hivatásunknak Térey emlékének megőrzését), de a szabadságharc után képviselte hazánkat a világkiállításon, tagja volt a képviselőháznak, számos hazai és külföldi kitüntetést kapott.

A szabadságharc névtelen hőseiről egy versszavalással emlékeztünk meg, valamint beszédet mondott Wintsche-Mikesch Viktor, csapatunk parancsnoka. Megemlékezésünket közös imával és koszorúzással zártuk.

Nagyon megható volt számunkra, hogy már többedjére velünk ünnepelt Térey Pál dédunokája, Térey-Bálint Ágnes is.

A hagyomány természetesen folytatódik, jövőre március 15-e környékén ismét találkozunk.