Épp, hogy csak kisütött a nap és letekintett Budafokra, máris a gyülekező kiscserkész raj tagjait látta szállingózni a cserkészotthon felé. A gyerekek olyan korai időpontban is, mint reggel nyolc óra, nagy elevenséggel és izgalommal várták őrstársaikat és az indulás percét.
No de mi is ez a nagy felhajtás ilyen korai órán? Nem más, mint a Városmajori Regösnap, röviden VárReg – a kiscserkész kézműves programok Mekkája –, amire egy rövid, de tartalmas vonatút után meg is érkezünk nyolc kiscserkésszel és három vezetővel a Városmajori Kistemplomba. A kiscserkész raj minden őrse (Szalamandra, a Sebespisztráng és a Csipkebogyó őrs) képviseltette magát ezen az izgalmas rendezvényen. A program kilenc órakor kezdődött, amire mi percre pontosan megérkeztünk. A regisztrációkor kaptunk egy VárReg-es kitűzőt, amelyet a cserkészingünkre vagy jelen esetben a pulcsinkra/pólónkra tűzhettünk.
Már belépéskor láttuk, hogy nem fogunk unatkozni. Dadival kiadtuk az ukázt: „Bárhova mehettek, de előtte szóljatok nekünk.” A gyerekek nyolc program közül választhattak: agyagozás, varrás/hímzés, nemezelés, gyöngyfűzés és különböző bőr ügyességek elkészítésének (nyakkendőgyűrű, karkötő) lehetősége várt ránk, valamint lehetett gyertyát önteni és mézeskalácsot készíteni. Lett volna fafaragás is, de mint később megtudtam, ez technikai okok miatt elmaradt, néhány gyerkőc nagy bánatára. Az őrsök eleinte együtt mozogtak asztaltól-asztalig és kicsit félénken tekingettek a már régebben ott levők kezében készülő tárgyakra, azonban hamar beleszoktak a forgatagba és szinte fénysebességgel kezdték gyártani a karkötőket, nyakkendőgyűrűket, nemezgolyókat és virágokat, sőt a nap végére még egy tarisznya is elkészült.
A kézműveskedés nyugalmát keretmese jelenetek szakították meg, amelyekben megtudhattuk, hogy a falusiaktól ellopta Babi nénit az ördög és csak sok pénzért hajlandó visszaadni. Így nem maradt más választás, segítenünk kellet kézműves termékeket készíteni a falusiaknak, hogy legyen pénzük visszavásárolni Babi nénit.
Nagyjából fél egy körül a szervezők megálljt parancsoltak a kézművességnek és játszani hívtak minket a templom mögötti füves területre. Ez a hely az elkövetkezendő egy órában tanúja lehetett hatalmas kő-papír-olló párbajoknak, fogócskáknak és egyéb remek cserkészjátékoknak is. A Sebespisztráng őrs nagy örömére volt evolúció is, ami az egyik kedvenc játékuk. Ebben kő-papír-ollóval tojásból egészen Chuck Norris-ig fejlődhettek.
Ezután bevonultunk a templomba és hozzáláttunk az ebédhez, ami már bent várt minket. Előtte végignézhettük, ahogy a falusiak megleckéztetik az ördögöt és visszaszerzik Babi nénit, tehát szerencsére nem kellett eladnunk a portékáinkat. Az ebéd zsíros, májkrémes és lekváros kenyérből állt, amit emberesen pusztított a program összes résztvevője. Emellé kaptunk meleg teát is, ami a hidegre való tekintettel nagyon jól esett.
Ebéd után gyorsan sorokba rendeztük a székeket és mindenki helyet foglalt, hogy sziesztaként végighallgasson egy népdaltanulással egybekötött mesét. A végére már mindenkinek egészen jól ment a dal és a mesét is nagyon élveztük.
Amint vége lett a mesének, újból gyors teremrendezés következett és újra nekiláthattunk kreatív hajlamaink kiélésének. Ekkor készült el a már korábban említett tarisznya is, valamint újabb agyagszobrok formálódtak és nemezgolyók gördültek a kezeink alatt. De sajnos, mint minden, ez a nap is véget ért és rengeteg kézműves tárggyal megtöltve batyuinkat hazaindultunk. A hazafele úton felmerült, hogy miben különbözik a gyors a gyros-tól, ebből adódóan hazafele gyrosított (giroszított) személyvonattal utaztunk.
A lemenő nap utolsó sugarai még láthatták volna megérkezésünket a cserkészotthonba, de sajnos az év ezen szakában a nap már egy órával hamarabb nyugodni tér, így az utcalámpáktól megvilágított Plébánia utca volt a búcsúkép kis kirándulásunkra, a Városmajori Regösnapra.