Csapatunk idén Virágvasárnap hetén látogatott el Királyrétre, a szénpataki kulcsosházba, hogy a szokásos tavaszi táborunkat eltöltsük. A csapat hagyományainak megfelelően ide a legkisebbek, a kiscserkészek is jöttek velünk. Maga a helyszín nagyon rendhagyó volt, hiszen a szállásunk 3-4 km-re volt a falutól és mondhatni az erdő közepén állt, továbbá elektromos áram sem volt, ami már-már a nomád nyári táborainkat juttatta eszünkbe. Pénteken az utazásunk nagyon élvezetes volt, hiszen nem csak a vonatot használtuk a lejutáshoz, hanem a kisvasutat is, ami legjobban a kicsiknek tetszett. Miután megérkeztünk, a csendes, sötét, de annál gyönyörűbb erdőben keresztutat jártunk, ahol felelevenítettük Jézus szenvedéstörténetét, mindezt úgy, hogy mindegyik állomást más-más őrs kapott és olvasott föl hozzá egy-egy történetet.

Másnap már  melegebb időre ébredhettünk, hiszen előző este kissé hidegre fordult az időjárás. Tíz óra magasságában minden őrs elindult a saját túrájára, ahol jobban is megismerhettük a Börzsönyt. Délután négy óra felé érkezett vissza mindenki és látszott, hogy jól elfáradtunk a nagy túrában. Először kicsit pihentünk, hogy erőt gyűjtsünk a következő programra, mert a portya nem csak egy kiadós turából áll. A délután további részében kézműves tudásunkat is kibontakoztathattuk, majd vacsora után cserkésziesebb keretek között vehettünk részt a virágvasárnapi szentmisén, este pedig a táborok és portyák fénypontja, a tábortűz következett, ahol nem csak jókat játszottunk és fölmelegedtünk, hanem egy új cserkésszel is bővült csapatunk, hiszen Orsi a Levendula őrsből most tett fogadalmat.

Vasárnap reggel, reggeli után még volt egy hadijáték, ami nagyon jól átmozgatott minket, amire szükség is volt, hiszen ekkor sem volt olyan meleg, mint ahogy arra  korábban számítottunk. Dél körül – kisvasúttal –  hazafélé vettük az irányt, igen fájó szívvel, mert gyönyörű táborhelyünk volt, de mindenki szép emlékekkel fog visszagondolni rá.