Őszi portya 2016

További képek a Facebook-oldalunkon

Az őszi portya egy gyönyörű novemberi napon kezdődött. A csipet-csapat épségben elindult Budafokról, hogy felfedezze a Dunakanyar gyönyörű tájait. Este hat magasságában megérkeztünk a szállásunkra, ami a Szobi plébánia volt. Ekkor már elkezdtünk gyanakodni, hogy valami nincs rendben, mert Viktor nem érkezett még meg a csapat felszereléseit szállító kocsival a szállásra. Amíg a vezetők próbálták elérni, addig a többiek elfoglalták a szobáikat, amelyek egy kicsit szűkösnek bizonyultak, majd egy fantasztikus ismerkedős játékban vehettek részt. Miután az őrsök nyugovóra tértek, a vezetők a következő nap programját beszélték át és eközben a Viktor által vezetett kocsi is megérkezett. Kiderült, hogy defektet kaptak nem messze tőlünk, de a segítség Budapestről érkezett, ami beletelt némi időbe.

20161106_085458
A szombati napon Szabi ébresztett mindenkit. Süvi sikeresen levezette a reggeli tornát, utána pedig a zászlófelvonás következett. A nap fő attrakciója az őrsi túra volt. Az őrsök választhattak három túra közül. Fél tízkor indultak a cserkészek a Dunakanyar felfedezésére. Nagyából mindenki időben visszaért a túráról, így együtt neki is állhattunk a délutáni kézműves programnak. Itt a résztvevők a papírdaru hajtogatási képességeiket fejleszthették mesteri szintre Szabi segítségével. Amíg a cserkészek kézműveskedtek, addig Emese és szorgos segítői egy nagyon finom vacsorát készítettek el. A kaja utáni csendespihenőben mindenki a saját tábortűzi számát csiszolgatta. A rossz idő miatt egy családias, beltéri tábortűzön vehettünk részt, amit Zsófi és Márk vezetett le. A tábortűz alatt két cserkésztestvérünk is fogadalmat tett. Még mielőtt elvonultunk volna elvégezni az esti rutinunkat egy kissé esős zászlólevonásnak lehettünk résztvevői.
A vasárnapot Treka indította és szirén énekével ébresztette a szunnyadó tömeget. Egy gyors reggeli után mindenki összepakolt és várta a Stella által levezényelt akadályversenyt. A vetélkedő közben Emese rekord idő alatt összerakta az ebédet a sün őrs segítségével. Étkezés alatt befutott Zoli atya. Ebéd után egy meghitt misén vehettünk részt. Ezután már csak a táborzárás és a hazaút volt előttünk. Délután öt körül épségben hazaértünk Budafokra.

Őszi „portyán” voltunk

Csapatunk idén is, mint az már évek óta szokás, október közepére időzítette az őszi portyáját, amire csak a cserkész korosztálynál idősebb cserkészeinket hívjuk meg. Mire a vándor raj mindent szépen megtervezett a portyával kapcsolatban sajnos péntek este az időjárás közbeszólt, ezért az egész hétvégés portyából egy másfél napos csapatnap lett.
Péntek este meg is érkeztek a kószák és a vándorok, ekkor természetesen még úgy volt, hogy megyünk az egész portyára, ezért mindenki szépen hozta a nagy táskáját és polifoamját stb., majd miután mindenki lecuccolt a két korosztály kettévált. A kószák ügyességüket próbálhatták ki nehezebbnél nehezebb stratégiai játékokban, míg a vándorok a plébánián Zoli atyával beszélgethettek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Őszi portya 2014

574

November 14-én, péntek este, a cserkészotthonban megint bekövetkezett a várva várt találkozás, ami a cserkésztáborokat illetve portyákat előzi meg. Fél hétre nagyjából megérkeztek a kósza illetve vándor korosztályú résztvevők. Ez a péntek esti és éjszakai program, melynek színtere a „csotthon” és környéke volt, az ő programjuk volt.
A király még mindig mágikus álmát alussza. Az udvari varázsló elküldött egy lovagot, hogy utána nézzen az átok mibenlétének és kimondóinak. A portyára gyülekező cserkészek hallgatják a lovag elindulásának történetét, amikor kintről egy alélt lovagot hoznak be. Bent gyorsan életet vernek belé. A lovag tudatja a sereggel hogy holnap nagy út vár rájuk, előtte azonban szükségük van felkészülésre, no meg egy kis lazulásra is.
Ezzel kezdetét vette az esti program. A résztvevők két csoportba osztva kellett eldugott leveleket keressenek a cserkészotthon és a Városház tér között. Ezek a levelek nyomokat rejtettek, és mindegyik megmutatta a következő levél helyét, míg végül a nyomok a Duna-partra vezették cserkészeinket. Itt már várt rájuk egy állomás, ahol a harcot illetve a parancs betartását és továbbadását gyakorolhatták, melyekre nagy szükség van a háborúban, majd a második állomáson az ügyességüket és a rafináltságukat kellett bevessék, hogy kincseket lophassanak az állomás őrzőjétől.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….