Egy csípősen hűvös szombati nap reggelén cserkész raji túrára indultunk, a szerencsésen közel lévő Pilis hegységbe. A cserkészotthontól kis létszámmal ugyan, de annál nagyobb lelkesedéssel vágtunk neki az útnak. Semmiképp sem hívhatnánk teljesítménytúrának a kirándulást, inkább amolyan kellemes, tél előtti levezető terepgyaloglásnak. Az erdő lombhullató részének sokszínűsége, valamint a felsőbb, örökzöld réteg monotonitásával alkotott kontrasztja gyönyörűen mutatta meg a természet változatosságát. Az egyik hegytetőn megpihenve elfogyasztottuk otthonról hozott elemózsiánkat, majd egy nagy nyílt felület – nevezhetjük dombos mezőnek is – felé vettük utunkat. Ezután a közeli faluból indultunk haza az éppen elcsípett busszal, majd az este folyamán kipihentük a túra fáradalmait.
Címke: kirándulás
Kiscserkész téli kirándulás 2015
November 28-án, szombaton, csapatunk kiscserkész korosztálya túrán vett részt. Reggel a cserkészotthonban gyülekeztünk, de Dávid, a rajvezetőnk (természetesen csak a keretmese szerint) nagyon fura volt, nem tetszett neki a hideg idő és mindenképp el akart menni máshova. Ezt viszont nem hagytuk, útnak indultunk, hogy bebizonyítsuk neki igenis jó helyen vagyunk és gyönyörű helyen élünk, amit meg kell becsülnünk.
Budaörsre buszoztunk majd onnan kezdve egy túraútvonalon mentünk. Sokszor megálltunk pihenni vagy egy kicsit nasizni. Nagyon szép völgyön haladtunk keresztül és egyszer csak eleredt a hó. Mindenkinek nagyon tetszett még Dávidnak is jobb kedve lett. Következő állomásunk a repülő emlékmű volt. Ott csináltunk is egy menő csoportképet ,de gyorsan mentünk is tovább, mert nagyon fújt a szél és már éhesek is voltunk. Egy mélyedésnél lepihentünk és ebédeltünk, de Dávid még mindig nem volt elégedett ,mert hiányzott valami. Ekkor kicsit továbbmentem az úton majd gyorsan visszajöttem a többiekért, ugyanis találtam egy Piktortégla-üreget. Amikor odaértünk szép lassan mindenki bement, de koromsötét volt, ezért muszáj volt telefonnal világítanunk. Hihetetlen jó élmény volt, kb 70 méteren keresztül mentünk a sötétben és még bent is voltak járatok, amit nagyon élveztek a kicsik. Amikor kijöttünk, Dávid már elégedett volt és sokkal vidámabb. Sikerült meggyőznünk és ennek mindenki örült. Ezután kicsit siettünk a buszhoz a visszavezető úton, de a lelkesedés nem csökkent. Szép fakardjainkat látván senki nem mert volna szembe szállni velünk. Énekelve vonultunk át az erdőből kifelé vezető úton majd busszal a cserkészotthonhoz érkeztünk. Dávid már nem akart elmenni innen és megköszönte nekünk, hogy megmutattuk neki a táj szépségét és érdekességeit.
Ám itt nem érnek véget a kalandok, hiszen délután, mikor megérkeztünk, a cserkészotthonban koszorúkötés fogadott és mindenki csinált is jó sokat. Egy meleg tea mellett nagyon jó levezetése volt a hosszú utunknak és mindenki pozitív élményekkel gazdagodhatott.
Farkaskölyök kirándulás
Az idei évet a kiscserkész raj legkisebbjei egy kisebb „közösség-összerázó” kirándulással kezdték, amin megismerhették egymást és a vezetőiket is. Tóth Keve őv. beszámolója következik:
Nagyon izgultam aznap a kiruccanás miatt, s nem mentem suliba, mert fogászati kezelésen voltam. Mire odaértem a cserkészotthonhoz, már ott volt Viktor is, aki szintén velünk tartott. Zsófival együtt szerveztük meg (ami kissé erős kifejezés, ugyanis némi félreértés miatt nem készült programterv) a kirándulást előző este, amikor még buzgón írtuk a vezetőképző utóhétvége feladatait is.
Örültem, hogy egy kivétellel az összes srácom ott volt, Zsófi őrséből viszont sajnos csak egy lány jött el. Így tízen indultunk el egy apró késéssel a Tóvárosba, a Kamaraerdő legszélére. A felkészülés nélküli séta végül nem is sikerült olyan rosszul, köszönhetően többek között Viktornak is, köszönet érte. Egész jó kalózos keretmese lett a végére, az állomások között beszéltük meg a fejleményeket Zsófival.
Szerintem nagyon jól sikerült kiruccanás lett belőle, aminek sajnos egyetlen vesztese én voltam, mivel „elhagyódott” az NLÁ-m. Igazából nincs okom panaszra, mert kaptam egy újat az utóhétvégén.
Kiscserkész kirándulás
Idén a kiscserkészekkel külön nyitottuk meg az évet egy túra keretében. Már mindenki összegyűlt a csotthonban, mikor egy lány, akit Zsófinak hívtak, berobogott közénk és elmondta, hogy a szülei feltalálták az időgépet és annak segítségével kerestek valamit a múltban, de ott ragadtak. Adott nekünk egy térképet a kincsről és egy ketyerét ami – mint később kiderült – egy fluxuskondenzátor volt, az időgép egy alkatrésze. A Zsófi megkért minket, hogy keressük meg a kincset, hogy a szülei eltűnése ne legyen hiába való. Mi természetesen felajánlottuk segítségünket, így a lány elmondta, hogy elvezet minket az időgéphez.
Duna-parti őrsgyűlés
Bi-Pi- a cserkészmozgalom alapítója többször is kiemelte, hogy mennyire fontos a természet megismerése, valamint, hogy ahányszor csak tehetjük, tartsuk foglalkozásainkat a szabadban. Az első októberi őrsgyűlés keretein belül meg is ragadtuk az alkalmat egy kis kirándulásra, és a teljes kiscserkész raj (kicsit foghíjasan ugyan) közösen a budafoki Duna-part felé vette az irányt, ahol különféle természetben játszható játékokkal töltöttük el az időt, olyanokkal, amiket egyébként még a cserkészotthon kertjében sem igazán tudnánk játszani a helyhiány miatt.