A cserkészet alapítója többek közt azt is ránk hagyta, hogy április 24-én, Szent György napján emlékezzünk a a fogadalmunkra. Ezért hagyományosan e nap környékén kerülnek megrendezésre a cserkésznapok. Tavaly a Magyar Cserkészszövetség rendezett egy országos cserkésznapot (videóbeszámoló a szürkefarkas őrs jóvoltából), idén pedig a vidéki cserkészkerületek kapták meg ugyanezt a feladatot. A Dél-Buda körzet csapatai viszont úgy döntöttek, hogy saját, körzeti szintű cserkésznapot szerveznek, méghozzá úgy, hogy minden korosztály saját programot kapjon.

A kiscserkészeknek szánt programra a nap kezdetén került sor, ők két indiántörzs békeszerződésén vehettek részt. Ez a két törzs már régóta háborúzott egymással, de most végre felhagytak a harccal, és – kis bonyodalmak árán ugyan – kibékültek. A Tétényi-fennsíkon tartott eseményen meglepően nagy gyereksereg jelent meg, de a hangulatot a remek szervezés, és a sok-sok szuper játék is garantálta, amikért ezúton is köszönetet kell hogy mondjunk az 1106. sz. Szent Bernát cserkészcsapatnak. Rajtuk és rajtunk kívül még az 1108. sz. Szent Tarzíciusz cserkészcsapat egy őrse vett részt a közös játékon. A szervezők gondoskodtak a megfelelő limonádé-, és gyümölcs-tartalékokról, a nap is szépen sütött, szóval semmi sem szeghette a kedvünket. A szülők is csak az első pillanatban ijedtek meg visszaérkezéskor a sok indiánosra mázolt arcú gyerek láttán…

A nap folytatásában a kicsit szűkebb létszámú de annál lelkesebb cserkész-korosztály tartott sport-napot, az „alulról” jövő szervezést köszönjük a Sün-őrsnek! 🙂 A három órás sportprogram alatt a résztvevők sok játékot kipróbálhattak, és a szokatlan meleg elleni védekezés sem maradt el, a segítség fagyi formájában érkezett.

Az estéhez közeledve az idősebbek sem maradtak program nélkül: a kószákra az esti program keretében kihívások sokaságát zúdítottuk, sőt egy, a napokban történt különös esetet is ki kellett (volna) nyomozniuk (bár a többi feladat láthatóan érdekesebb volt nekik 😀 ). Itt a részünkről egy kicsit szervező-hiány merült fel, de reménykedtünk benne, hogy ebben a korosztályban elég, ha alkalmat adunk a csapatok kósza-korosztályainak találkozására, és a jó hangulatot ők is megteremtik maguknak… elnézve a három óra alatt elkészített videókat (az egyes feladatok végrehajtását meg is kellett örökíteniük), ez a számításunk valószínűleg bevált!

A napot végül a vándor korosztály Duna-parti tűz melletti közös relaxációja zárta. Reméljük mindenki nagyon jól érezte magát a nap során, és minél hamarabb újabb alkalmakat teremthetünk a találkozásra! 🙂