Csaptunk általában a cserkészév kezdésekor, szeptember-november környékén, szokott szervezni egy afféle évkezdő, teljes hétvégés „meetinget, megbeszélést”, de akár nevezhetnénk ezt csapatépítésnek is. 

A vezetők, azaz mi, imádjuk ezeket a hétvégéket, ekkor kicsit egymásra tudunk hangolódni, eltervezzük, hogy miket szeretnénk elérni a csapat életében, megnézzük, hogy tavalyhoz képest miket sikerült elérnünk, teljesítenünk.  Szerencsére az előző évekhez képest sokkal többen vagyunk, ezt nektek köszönhetjük!

Ezen felül élvezzük egymás társaságát, hajnalig beszélgetünk egymással, társasozunk, sok ön- és közösségfejlesztő játékot játszunk, amikkel még jobban megismerhetjük egymást és önmagunkat.

Vannak titkos csapatvezetői programok, tárgyak, amikről sajnos nem ejthetek szót, nem árulhatom el mik azok, de ezekkel a vezetői titkokkal is erősítjük a közösségünket és akik a csapatunkban vezetők, most tudják mikre gondolok, akikpedig nem azok legyenek azok, ha kíváncsiak 😛

Ez alkalommal egy novemberi hétvégét választottunk ki, hogy ellátogassunk Kismarosra – ide mindig szeretünk visszatérni, mert gyönyörű hely – és együtt töltsük ezt a pár napot.

Előtte persze nagyon sokat készültünk, hogy ez a hétvége jól süljön el, mindenki jól érezhesse magát. Rengetegszer összeültünk szervezőtársaimmal, hogy minél tökéletesebb és minél értékesebb időt tölthessen együtt a vezetőség.

 Ennek meg is lett az eredménye, hiszen majdnem mindenkitől azt a visszajelzést kaptuk, hogy ez volt az eddigi legjobb vez7vége.

Voltunk kirándulni is, elmentünk a Duna-partra, sőt még egy német misére is sikerült beülnünk, ami szerintem mindenkinek egy örök emlék marad.

Azóta is sokemléket szereztünk együtt, és még milyen sokat fogunk!

Hajrá Nemespenészek!

A karácsonyi időszak tapasztalataim szerint legtöbbünknél az évnek az az időszaka, maikor jó nagyokat ehetünk, rokonoktól rokonokhoz járva fogyasztjuk a családi specialitásokat, majd mindezt lefojtjuk még egy kis süteménnyel. Nos a cserkészvezetőknek a két ünnep közötti időszakban lehetősége van még egy nagy falatozásra.

Már hagyománynak mondható, hogy a csapatparancsok és helyettesei egy vacsorával készülnek az év végén a csapat vezetőinek és segítőinek. Noha kívülről ebből valószínűleg nem sok látszik, de egy cserkészcsapat működése rengeteg feladatot ró azon lelkes fiatalok nyakába, akik vezetőnek állnak. Hétről hétre készülni kell az őrsgyűlésekre, hogy a gyerekeknek minőségi foglalkozásokat tarthassunk. A táborokat és portyákat szervezni és azokat lebonyolítani szintén nem kis feladat, hiszen ilyenkor egy felnőtt élete elején járó fiatalnak a nap 24 órájában ébernek kell lennie, hogy figyelni tudjon a rábízott gyerekekre.

Ez a sok munka egyébként is meghálálja magát, mikor jólesően dőlünk hátra egy jól sikerült program után vagy látjuk az örömöt a cserkészek arcán, akik először látnak tábortüzet. Viszont arról sem szabad megfeledkezzünk, hogy mi vezetők minőségi időt tudjunk egymás társaságában tölteni. Erre jók ezek a vacsorák, amikor egy átlagos vezetőnek nincs dolga, csak megérkezik, beszélget, jól érzi magát és elfogyasztja az ételt, amit neki csináltak.

Próbálunk figyelni arra, hogy ezek az ételek ne a legegyszerűbb tábori kaják legyenek, hanem valami különlegesebb. Idén édesburgonyás tócsnit készítettünk mustáros-újhagymás csirkemellel, ami bizton állíthatom, hogy istenire sikerült. Desszertnek pudingot tálaltunk, hogy a süteményhez szokott szervezetek nehogy legyengüljenek édesség híján.

A remek beszélgetések, az új megismert történetek azt bizonyítják, hogy ez a program idén is jól sikerült.

Stációfutás 2018

Idén is lezajlott a csapat életében már szervesen jelen lévő Stációfutás, melyre először 4 évvel ezelőtt került sor. Ahogyan azóta szokás, a cserkészévet is eme esemény keretében nyitottuk meg. Mindig is fontosnak tartottuk, hogy ez a program szuperül sikerüljön, hiszen pazar toborzási lehetőség ez számunkra, s jó alkalom a találkozásra olyanokkal, akikkel a nyár során nem futottunk össze (gondolok itt kisebbekre, segítőkre a plébániáról, s cserkészvezetőinkre).

Azon a szombati nap reggelen nem annyira akart sütni a nap, s bár esőt nem ígértek, azért kicsit elszomorodtunk, gondolván, hogy emiatt biztos kevesebben fognak eljönni. A korai pesszimizmust kellemes csalódás váltotta fel a futás kezdetekor, hiszen szép számmal vonultak fel sokszor látott és egyelőre ismeretlen családok is a rajtvonalnál. Mint általában, a futamokat a legkisebbekkel kezdtük, akik szüleik segítségével, s támogatásával hagyták maguk mögött a lépcsőfokokat. A lehetséges baleseteket úgy próbáltuk elkerülni, hogy egy-egy futam legfeljebb 6-8 főből állt, így nincs tömörülés. Persze egyetlen és megismételhetetlen tábori orvosunk most is végig készenlétben állt a fordulóban, ahonnan az egész stációt látni. Egyébként eddig sem történt komoly sérülés, minden szaladó csemete arcán széles vigyor terült szét. 🙂

Természetesen a ‘nyugdíjas korú fiatalok’ is készültek a futásra, ebben az évben különösen szoros volt a megmérettetés. Szerencsés vagyok, hogy az egésznek tanúja lehettem, Pali bá’ vitte a pálmát. Minden regisztráló kapott pólót, a futamok végén gyümölcsökkel, csokival és sok folyadékkal jutalmaztuk az atlétákat.

A verseny végeztével azonban nem fejeződött be az esemény, időre elkészült az ebéd, ami talán kissé túl ‘háziasra’ sikeredett néhányak ízlésének, de majdnem teljesen elfogyott, szóval nem volt semmi ok panaszra. Ezen felül működtek kihelyezett kézműves foglalkozásaink is, most is csodás krétarajzok születtek a stációkertben.

Összegezve az elmondottakat, szerintem egy jó ötlet ügyes megvalósítása ez a program, a plébánia és a cserkészcsapat együttműködésének köszönhetően. Remélem hagyománnyá válhat, mindig örömmel veszünk részt, egy új szín a kerület életében, a cserkészeknek pedig egy keret a hivatalos évkezdéshez, mely után újult erővel indulnak be az őrsgyűlések, raji programok és közös kirándulások.

Idén vezetőink Karácsony után, de még Újév előtt ismét hivatalosak voltak az évzáró vezetői vacsorára. Mivel év elején csapatparancsnok váltás volt, így Szabi és helyettesei készítették el a vacsorát, az összes vezetőnknek illetve a csapat segítőinek.

Szokásosan a vacsora egy kis beszéddel indult, ahol megköszöntük mindenkinek az elmúlt éves munkáját, majd kezdetét vette az étkezés. A menü pirog volt különböző finomabbnál-finomabb öntetekkel és köretekkel, végül pedig a desszert.

Az esemény természetesen nagyon jól és hangulatosan folyt le, mindenki élvezte a másik társaságát és kicsit megállhattunk a sok vezetői feladatunk közepette egy pihenőre.