Becsekkoltunk a Mecsekbe

Nyári tábor – 2018

Számos szempontból volt különleges a Prohászka Ottokár Cserkészcsapat idei nagytábora a csapat s vezetőinek életében is. Többek között, mert 30. évében jár kis csapatunk, ami emberi években is elég ijesztő lehet sok fiatal számára. Elképesztő a gondolat, hogy ekkora utat tett már meg a 903; megszámlálhatatlan az a rengeteg ember, aki rövidebb-hosszabb időre megfordult benne.

A jubileum eljövetelével kicsit új arca is lett, hiszen friss csapatparancsnokunk és helyettesei először feleltek önállóan nyári táborért. Persze a háttérmunkákban és a programok szervezésében, illetve levezetésében nem voltak egyedül, hiszen sok szorgos vezetőre számíthattak.

Számomra is más színben tűnt fel igazából az egész tábor. Idén vittem először az újonc őrsömet 10 napos táborba, ami rengeteg energiába, odafigyelésbe került, hiszen mindeközben jó néhány programért is felelős voltam.

A helyszín pazar volt, nagyon örültünk, hogy a Mecsekben lehettünk, mert csak kevés részen engednek az erdészek és önkormányzatok táborokat. Az előtábor meglepően jól haladt, pedig a Wc-ket teljes egészében nekünk kellett összerakni. Az időjárás szomorkás volt az elején, de csak az előtáborban és a 3. nap eredt el az eső. Szerintem sokkal jobb így, mintha az utolsó napokat mosná el, mert a viharok után új erőre kap a természet és a cserkész is.

Alig volt aljnövényzet, szóval rövid idő alatt megvolt a gyomlálás és minden őrs sátra állt. Az első két napban több idő jutott a körletek építésére, csinosítására, profi asztalok, padok, tűzrakóhelyek készültek. Az utóbbira azért volt szükség, mert a vezetők azt sütötték ki, hogy legyenek gyakrabban önálló őrsi főzések. Egyelőre az volt a terv, hogy kétnaponta a vacsorát maguknak készítik el az őrsök. Szerintem egészen jól bevált, még az újonc őrsömnél is. Tuti közösségi élmény, remélhetőleg több ilyen lesz a jövőben.

Nagy hangsúlyt fektettünk idén a kézműveskedésre is, pólókat batikoltunk, hétköznapi dolgokból hangszereket tákoltunk. Az indiai keretmesébe ezek remekül beleillettek, reggelente jógáztunk, hennáztunk, arcot festettünk, vagy inkább kentünk, és így tovább. A történeti szálra nem jutott elég figyelem, ami kicsit szokatlan volt talán, de szerintem a gyerekeknek nagyon tetszett így is.

Ami szintén szokatlan lehetett, az a portya, mert úgy határoztunk, hogy busszal jussanak el az őrsök a Mecsek izgalmasabb részeibe, ahol extra látnivalók/élmények várnak. Sokaknak ez plusz 2-3 óra utazást jelentett oda-vissza, de azt gondolom, hogy abszolút megérte ez az áldozat, egyesek a Zengőt mászták meg, mások Óbányára, Pécsváradra, Orfűre túráztak gyönyörű erdőkben, források, vízesések mellett. Sokak előtt, – többek közt előttünk is – őzek, vaddisznók szaladtak; ilyen még egy portyán sem fordult elő velem, a srácaim nagyon élvezték, amikor patakmederben verekedtük át magunkat az erdőn, zúgókon keltünk át vagy mikor pofás kis falukon mentünk át cserkészfiú-cserkészlányt kántálva. Szórakoztató volt látni, hogy elég nyűgösen, hosszú kilométerek után is, ha volt kilátás egy kalandra, újult erővel vetették bele magukat.

A tábor számos részletéről nem írtam még, de a teljesség igénye nélkül szerettem volna bemutatni a főbb érdekességeket, újdonságokat és élményeket. Azt kell, hogy mondjam, a szükséges izgalmakkal együtt, a programok jól sikerültek; én legalábbis az egyik legemlékezetesebb nagytábornak tartom, amiben eddig részt vettem. Csodás kezdés az újonnan komolyabb felelősökké avanzsált vezetők részéről, de sokat köszönhetünk kevésbé aktív, korábbi vezetőinknek, szülőknek, GH főnökeinknek is. Nélkülük nem jöhetett volna létre sokak nyarának eme fénypontja. 🙂

Köszönöm a kedves olvasók figyelmét!


POCsCs az Instagramon

Teszik ez a kép?

forrás: instagram.com/stellasipi

Vagy ez?

forrás: instagram.com/dadikovi

Na és ez?

forrás: instagram.com/szaszamester

Azt gondolod, hogy nagyon kevés helyen értesülsz a csapat dolgairól? Nem látsz elég nyakkendős, egyenruhás embert a közösségi médiában? Esetleg látsz, de nem tudsz betelni velük? Van egy jó hírünk  neked! A 903-at már az Instagramon is követheted. Ennek sok előnye van, de leginkább az, hogy még közelebb kerülhetsz kedvenc cserkészeidhez és gyorsabban értesülhetsz, hogy éppen merre járunk, mit csinálunk, valamint betekinthetsz a kulisszák mögé, hiszen ez az oldal lehetőséget ad nekünk, hogy pillanatok alatt megoszthassuk veletek a csapat életképeit. Kövessetek minket instagramon is: instagram.com/903pocscs

#instapocscs

Tavaszi portya 2018

A fekete rigó – aki a cserkészotthon kertjének gilisztáit tartja rettegésben – nekilátott délutáni lakomájának elfogyasztásához. Még nem tudta, hogy derűs, tavaszi étkezését orvul félbeszakítja majd egy halom felmálházott fiatal. Hozzászokott már az emberekhez ebben a kertben, régóta járt már ide, de ennyi fiatal egyszerre, ráadásul mindenféle kék, zöld és egyéb színű nyakkendőben, még itt is csak évi pár alkalommal fordul meg. Némi gondolkodás után szegény tollas barátunk nem tehetett mást, mint hogy rosszalló tekinteteket vetve a zajos cserkészek irányába, kereket oldjon.

A hétvége során még rengeteg madár nyugalmát zavarta meg a tőlünk származó gyerekzsivaj, hiszen portyánk, mint általában, egy természetközeli helyen volt: Nagybörzsönyben. A falu maga nem ismeretlen számunkra, hiszen különböző formációkban már fel-fel bukkantunk itt. Nagybörzsöny számos templomának egyike a bányásztemplom, mely mellett egy szálláshely is működik, így első utunk péntek este ide vezetett. Vacsora után egy keresztutat tartottunk magunknak, ahogy ez minden évben szokásunk. Ezután aludni tértünk, hogy kipihenjük az út fáradalmait.

Másnap egy gyors reggelit követően már indultunk is a szabadba. A kicsik egy rövid kirándulást tettek a környéken, viszont a nagyobbak a túrát kicsit megspékelve, geoláda keresésre mentek. Ennek lényege, hogy koordinátákat követve kell megtalálni egy elrejtett ládát, melybe az előttünk ott járó túrázók apró csecsebecséket tettek. Ha akarjuk elvihetünk belőle valamit, de akkor hagynunk is kell benne egy saját apróságot. Érdekesség, hogy néhányan ellátogattunk a 2015-ös táborhelyünkre is, amit sokunk kiemelkedően jó táborként élt meg, így volt alkalmunk egy kicsit nosztalgiázni.

Hazaérkezés után egyből kezdetét vette egy már rég áhított számháború, ahol hullottak az emberek, röpködtek a számok és mindenki elfelejtette, hogy épp most érkezett vissza egy fárasztó túráról. Úgy szaladgáltak kicsik és nagyok egyaránt, hogy a „hullaházban” levő segítők alig győzték cserélni a számokat. A játék vége felé egy új játékmódot is bevezettünk, melyben egy semleges embert (jelen esetben engem) kellett a csapatoknak a bázisukra kísérniük úgy, hogy közben a másik csapat nem lövi ki őket.

Noha ez a program nagyon népszerűnek bizonyult, hagyni kellett időt az elcsendesedésre is. A kiscserkészekkel vezetőik a csapatban régebben népszerű játékokat játszottak, hogy azok nehogy feledésbe merüljenek. A nagyobbak viszont egy remek lelki programot élhettek át, amiben párhuzamot állítottunk a geoláda keresés és az életcél keresés között Isten segítségével. Az út végén minden őrsöt egy saját láda várt, amiben a lelki élethez hasznos dolgokat találhattak, és amelyeket mostantól minden őrsgyűlésre el kell vinniük.

A pazar vacsorát követően a hideg idő miatt a favoritnak számító tábortűz sajnos elmaradt, de cserébe a jó meleg szálláson kiscsoportokban feladványokat oldhattak meg, történeteket hallgathattak és egyéb érdekességekkel ismerkedhettek meg a résztvevők. Mondanom sem kell, hogy a mozgalmas nap mindenkit leszívott, így ezen az éjszakán az alvással nem volt gond.

A vasárnap reggel az elpakolás jegyében telt, ugyanis ilyenkor mindig szorít minket az idő. A virágvasárnapi misét a falu templomában hallgattuk meg, majd egy kis helyismereti regölésre is jutott idő. A szállásra érve már csak a takarítás utolsó simításai voltak hátra, mielőtt Budapest felé vettük volna az irányt.

A rigó már messziről hallotta, hogy vasárnapi vacsorája sem lesz zavartalan. Sajnos nem csalták meg érzékszervei, de a pénteki incidens után már nem érte olyan váratlanul a társaság. A húsos gilisztát, melyet az imént csípett meg a nedves talajban, már a gesztenyefa ormán fogyasztotta el.

Farsang 2018

Gyerekek és felnőttek egyik kedvenc ünnepe kétség kívül a Farsangi mulatság.

Miért is lenne más, hiszen ilyenkor mindenki egy kicsit más “bőrébe” bújhat egy-két nap alkalmával. Csapatunk és a plébániai gyerekek idén sem hagyták ki ezt a remek programot, melyen szép számban jelentek meg a maskarás gyerekek, felnőttek.

Rengeteg jelentkező vett részt a jelmez versenyünkön. A nyertesek kiválasztása nem volt egyszerű, de szerencsére egy remek zsűri trió állt össze a cserkész vezetők közül, akik Man in Black jelmezben értékelték az olykor remegő lábú, jelmezbe bújt jelölteket.

Végül mindenkinek nagyon jól sikerült a jelmeze, amiért minden kategóriában csokit kapott az első három helyezett.

A jelmez verseny után természetesen nem hagyhattuk ki a fánk évest sem, hisz ez is hozzá tartozik a Farsangi ünnepekhez.

Miután mindenki jól lakott, elkezdődött a kézműves program, melyen színesebbnél színesebb állarcokat készítettünk.

A mulatság vége előtt még játszottunk egyet, ezzel is változatosabbá téve a programot.

Köszönjük mindenkinek, aki részt vett, gyerekeknek és szülőknek egyaránt!