November 14-én, péntek este, a cserkészotthonban megint bekövetkezett a várva várt találkozás, ami a cserkésztáborokat illetve portyákat előzi meg. Fél hétre nagyjából megérkeztek a kósza illetve vándor korosztályú résztvevők. Ez a péntek esti és éjszakai program, melynek színtere a „csotthon” és környéke volt, az ő programjuk volt.
A király még mindig mágikus álmát alussza. Az udvari varázsló elküldött egy lovagot, hogy utána nézzen az átok mibenlétének és kimondóinak. A portyára gyülekező cserkészek hallgatják a lovag elindulásának történetét, amikor kintről egy alélt lovagot hoznak be. Bent gyorsan életet vernek belé. A lovag tudatja a sereggel hogy holnap nagy út vár rájuk, előtte azonban szükségük van felkészülésre, no meg egy kis lazulásra is.
Ezzel kezdetét vette az esti program. A résztvevők két csoportba osztva kellett eldugott leveleket keressenek a cserkészotthon és a Városház tér között. Ezek a levelek nyomokat rejtettek, és mindegyik megmutatta a következő levél helyét, míg végül a nyomok a Duna-partra vezették cserkészeinket. Itt már várt rájuk egy állomás, ahol a harcot illetve a parancs betartását és továbbadását gyakorolhatták, melyekre nagy szükség van a háborúban, majd a második állomáson az ügyességüket és a rafináltságukat kellett bevessék, hogy kincseket lophassanak az állomás őrzőjétől.

Erről az állomásról útjuk már a cserkészotthonba vezetett, ahol elfogyasztották az otthonról hozott elemózsiát vacsora gyanánt. Míg ettek a belső teremből még kiforratlan dallamok ütötték meg a fülüket, melyek viszont az est végére remekül összeálltak, hogy szórakoztassák a fáradt cserkészeket.

A vacsi után ugyanis megkezdődött a csapatban rejtve, mégis buzgón tevékenykedő, kezdetleges együttes, a POCSCS akusztik koncertje. A név, megtévesztő lehet, mivel csak a kezdetekben játszottunk kizárólag akusztikus hangszerekkel. Erre a minikoncertre, melyen hat számmal gyönyörködtettük meg a nagyérdeműt, már szóló és basszus illetve ritmusgitárral készültünk. Viktor, aki friss csapatparancsnokként nincs megilletődve, ha sok ember előtt kell beszélnie, énekével koronát tett a produkció képzeletbeli buksijára. Hozzá kell tennem, hogy lelkes közönségünk is rengeteget segített az énekben.
A koncert után, mind a közönség, mind a fellépők megnedvesíthették énekléstől kiszáradt torkukat, a koncert alatt rittyentett koktélbárban, mely rengeteg finom italkülönlegességgel várta őket, a kivájt almából felszolgált alma létől kezdve, a különböző szörpökig.
Miután a koktélbár is bezárta kapuit, esti imával búcsúztunk egymástól és a naptól, majd aludni tértünk.
Másnap reggel a szürke farkas őrs tagjai ébresztették a még alvó cserkészeket, a koncertből ottmarad hangszerekkel. Az ébresztés és az ébredés könnyen és gyorsan ment, és már talpon és útra készen vártuk a reggel érkező újonc korosztályú őrsöt, a sebes pisztrángokat, akik időben megérkeztek. Így minden akadály elgördült indulásunk útjából, ezért felkerekedtünk, hogy meghódítsuk a Börzsöny egyik kis faluját, Kóspallagot.
Busszal és villamossal érkeztünk a Nyugati pályaudvarhoz, ahonnan vonattal folytattuk utunkat, majd egy rövid buszúttal, mely igen zsúfolt volt, meg is érkeztünk szállásadó falunkba. Rövid séta után láttuk meg a házat mely egyedül állt az erdőben és csak ránk várt.

Azonban nem sok időnk volt a szemkápráztató őszi környezetben és a házunk mellett csörgedező patakban gyönyörködni, mivel a délutánra betervezett túránknak kellett nekivágnunk. Nem lehetett okunk panaszra, mivel a kevés időnket a szálláson, pótolta a gyönyörű őszi táj, melyen a túra közben jártunk. Utunk célja Márianosztra volt, ahol a Magyarok Nagyasszonya Bazilikát csodálhattuk meg kívülről-belülről.
Az éhség nagy úr! Így tartja a mondás, és így tartottuk mi is, tehát hazafelé vettük az irányt, hogy meleg vacsorát készíthessünk magunknak. Szerencsésen és kissé sárosan visszaérkeztünk, és nekiláthattunk a főzéshez illetve a terítéshez. Ezalatt néhány élelmes őrs lefürdött, hogy a higiénia oltárán is áldozzunk aznap. Míg az néhányan a konyha körül forogtak, addig a sebes pisztrángok szobájából furcsa zajok szűrődtek ki, ami, mint később kiderült, nem volt más, mint egy rögtönzött tehetségkutató énekkel, zenével és tánccal valamint ezek kombinációival.
A vacsora után, amely egy páratlan paprikás krumpli lakoma volt, öltözködtünk, mivel kezdődött a tábortűz. A tüzet nem kis nehézségek árán sikerült begyújtani, de mindenképpen megérte a fáradozásokat, mert egy remek tábortüzet láthattunk, valamint egy fogadalomtétel is megtörtént, így csapatunk újabb cserkésszel bővült.
A tűz után közös gitáros éneklés következett a sün őrs szobájában. Az éneklés közben azonban egyesével karon ragadták a résztvevőket és kivezették őket a sötét erdőbe, ahol egy kis ijedelemben volt részük. Erről a „bátorság-próbáról” majdnem mindenki épségben visszatért a szállásra. Azonban minden napnak véget kell érnie, így a visszaérkezők már a hálózsákjukba mehettek, hogy kipihenjék a nap fáradalmait.
Vasárnap reggel, az előző napi sikeren felbuzdulva a szürke farkas őrs újabb gitáros ébresztést prezentált, mely ismét gyors ébredésre késztette a szundító cserkészeket. Szükség is volt rá, mivel mindenkinek fél órája volt felébredni, tisztálkodni és összepakolni a táskáját menetre készen.

Pakolás után megreggeliztünk, majd takarítottunk. Eközben a ház körül hatalmas nyakkendőharc vette kezdetét, mely egészen a misére indulásig tartott. Kóspallagon vettünk részt egy misén. Mire kiértünk a templomból az idő lehűlt, így jól esett az a maradék paprikás krumpli, melyet melegen, a csapat cuccait szállító autóból kaptunk.
Az elfogyasztott falatokat már csak a buszon illetve a vonaton tudtuk megemészteni, ugyanis azonnal indultunk is vissza Budapestre. Szerencsésen megérkeztünk a cserkészotthonba, ahol játszva vártuk meg, amíg mindenkiért odaérnek.
Ezzel a kis játékkal az őszi portyánk vége is remek lett.