Idén a kiscserkészekkel külön nyitottuk meg az évet egy túra keretében. Már mindenki összegyűlt a csotthonban, mikor egy lány, akit Zsófinak hívtak, berobogott közénk és elmondta, hogy a szülei feltalálták az időgépet és annak segítségével kerestek valamit a múltban, de ott ragadtak. Adott nekünk egy térképet a kincsről és egy ketyerét ami – mint később kiderült – egy fluxuskondenzátor volt, az időgép egy alkatrésze. A Zsófi megkért minket, hogy keressük meg a kincset, hogy a szülei eltűnése ne legyen hiába való. Mi természetesen felajánlottuk segítségünket, így a lány elmondta, hogy elvezet minket az időgéphez.

Így hát felkerekedtünk és villamosra, majd később HÉV-re szálltunk, hogy elérjünk az időgéphez. Pomáznál  szálltunk le és elindultunk az erdő felé, mert az időgép arrafelé volt. Közben a nap is kisütött és többen neki is vetkőztünk, nehogy túlhevült testtel kelljen időutaznunk, mert mint tudjuk az nem egészséges.

Miután megmásztunk egy hegybe vágott lépcsőt, elértünk egy forráshoz, amit Lajos forrásnak hívtak. Itt kicsit lepihentünk. Pihenés közben Zsófi ráismert egy helyre és elmondta, hogy itt van az időgép. Dadival nekiláttunk beüzemelni az időgépet a fluxuskondenzátor segítségével. Ez jól sikerült, sőt talán túl jól, mert egészen a miocén korig mentünk vissza, de ha már úgy is ott voltunk, kicsit ismerkedtünk a Pannon-tenger élővilágával.

Ezek után már jobban odafigyeltünk, hogy hogyan állítjuk be az időgépet. Másodjára már éppen a megfelelő időbe, 1848-ba érkeztünk. Mivel már a jó korban voltunk, elindulhattunk a kincs keresésére. Egy magas hegy megmászása után meg is találtuk a helyet, ahol a kincsnek lennie kellett. Fent a hegytetőn szétszéledt a kis csapat, hogy megtalálja a kincset, Hosszas sikertelen keresgélés után megkérdeztünk egy helyi lányt, hogy nem tud-e valamit róla. Ő a kincsről nem tudott, viszont látott két embert, akik ástak egy helyen, amit készséggel meg is mutatott nekünk. A gyerekek azonnal észrevették, hogy a földet ott valaki megmozgatta, így gyorsan kiásták a dobozt, ami egy Habsburg koronázási ékszert rejtett. Ezzel gyorsa visszaindultunk, de útközben találkoztunk két emberrel, akikről kiderült, hogy Zsófi szülei azok.

Nagyon örültünk, hogy megtaláltuk egymást, ezért gyorsan ünnepi ebédet tartottunk. Ebéd közben a szalamandra őrs frissen szedett virággal kedveskedett minden lánynak a csoportban, mivel éppen nőnap volt.

Ebéd után visszaindultunk, de nem ugyan azon az úton, hanem Szentendre felé, aminek határában kicsit letáboroztunk és láttuk, hogy az időgép magától visszahozott minket a jelenbe. Sokan örömükben bukfenceztek vagy legurultak a közeli domb oldalán. A Szentendre felém vezető úton már dalolva jöttünk. Szentendrén felszálltunk a HÉV-re ami hazahozott minket. Szerencsére a vidámság hazáig kitartott.