Interjú az 1005. számú Don Bosco Szent János Cserkészcsapat alapító tagajaival

A 433. számú Szent Bernát Cserkészcsapatból ebben az évben jó néhány vezető és kiscserkész lépett ki. Mi ennek az oka? Lezser vezetők? Rossz programok? Durva bánásmód? Megnyugtatok mindenkit, hogy ilyenekről szó sincs! Az történt, hogy ebből a nagy csapatból kivált egy kisebb- budaörsi – csapat, mely felvette a régebben Budaörsön tevékenykedő, de már feloszlott 1005. számú Don Bosco Szent János Cserkészcsapat nevét. A csapat parancsnoka (Dunay Luca csst.) és parancsnokhelyettese (Marton Tamás csst.) adott nekem interjút.

11303663_915546758502224_1945208048_n

Első kérdésem az lenne, hogy kinek az agyában fogant meg az ötlet, hogy kiváljatok a 433-ból? Közületek volt-e valaki?

Marton Tamás: Nem. Nem miénk volt az alapötlet. Azt kell ennek az egésznek a hátteréről tudni, hogy nagyon sok budaörsi volt már korábban is a csapatban, mert jelenleg nem volt Budaörsön cserkészcsapat, és ha bejössz Budaörsről Pestre, akkor a Móricon szállsz le a buszról, és mi ugye ott vagyunk érdekeltek. A Szent Imre és a Szent Margit gimnáziumban nagyon sok budaörsi volt, akik ismerősei a gyerekeknek, és emiatt egyre több budaörsi lett a csapatban. Így jött egy kezdeményezés, hogy mivel nekünk úgy is sok az őrsvezetőnk, mivel sokan vagyunk, és egyre kevésbé férünk el a csotthonban, ezért az új őrsvezetők menjenek ki Budaörsre és ott tartsanak őrsgyűlést a budaörsi gyerekeknek. Így kezdődött az egész és én már így kezdtem el őrsöt vezetni és Luca is. Ennek nyilván az volt a nem titkolt szándéka, hogy legyen Budaörsön is cserkészcsapat. Hogy kinek volt eredetileg az ötlete, arról nem tudok pontosat. Nem mi találtuk ki.

Dunay Luca:  2008-ban indultak itt először őrsök. És visszaszámoltam, hogy még a kettővel ezelőtt csapatparancsnokot kereshették meg ezzel. Régebben működött ott két csapat is. Mi most az egyiket élesztettük újra.

Ezzel már egy másik kérdésem felé kanyarodunk, hogy hogy esett Don Boscora, mint névadóra a választás, de akkor gondolom innen.

L.: Igen. Az egyik ottani csapatnak ez volt a neve.

T.: Mi igazából újraélesztjük. Felvettük a volt csapatparancsnokkal a kapcsolatot, és dumáltunk vele. A csapat ’90-ben alakult, tehát abszolút háború utáni, és 2002-környékén oszlottak fel. Régen elég sokan voltak. Ha a teljes szövetséget nézzük, akkor ez bőven egy közepes csapat volt. Nagyjából 60 fővel működtek az ezredforduló környékén.

És most újraalakulás után, nagyjából hány főt számol a csapat?

L.: 40-et.

T.: Nagyjából. Van négy őrs, meg őrsvezetők, meg mi és bővül folyamatosan, szóval olyan 40-50 fő közé lehet tenni.

Van egy része akik eleve cserkészek voltak és csak átjöttek ebbe a csapatba és vannak újak is akik most csatlakoztak, hogy hallottak az új csapatról Budaörsön?

L.: Azokat számítjuk magunkhoz a nagyok közül, a 2008-ban kezdők közül, akik elkezdtek őrsöt vezetni. Ez a csapat egy kiscserkész rajból vált le és a kiscserkész őrsök őrsvezetői a 2008-ban indult őrsökből nőttek ki. Emiatt vannak roverjeink illetve képesített őrsvezetőink, akiknek nincs őrsük, de jönnek segíteni a portyákra. Őket hivatalosan még nem kértük át, de majd ha Tamás őrséből lesznek őrsvezetők, akkor őket nyilván át fogjuk kérni a 433-ból.

Akkor a 433 meg köztetek elég szoros a közreműködés még.

T.: Bőven. Táborozni is együtt megyünk idén is, jövőre, még nem tudjuk. Akkor ugye KNT lesz. Akkor talán jobban meg tudjuk oldani a dolgot. Utána pedig, ahhoz mérten, hogy hogy állunk, lehet egy teljesen külön tábor.

Kiktől kaptatok segítséget a csapat megalakításához?11324101_915546791835554_1992506166_n

L.: Meg kell említenem Rudan Jánost és Németh Csengét, akikkel mint kerületi vezetőtiszttel és titkárral, bármikor lehetett e-mailezni, Kovács Vanda nagyon sok diplomáciai segítséget nyújtott, és a lelkesedést és a felkérést pedig Tibitől (Gál Tibor 433. ) kaptuk, aki a 433 akkori csapatparancsnoka volt és nagyon sokat tett hozzá az ügyhöz.

T.: Meg hát a jelenlegi csapatparancsnokkal, Bulcsúval, is elég szoros kapcsolatban vagyunk, mivel, egyrészt egyidős velünk, másrészről a ST-t is együtt végeztük el és korábban is jóban voltunk vele. Szóval teljesen támogató a csapat, meg sohasem volt rossz a viszony és nem is lesz, reméljük sohasem!

A szülök és a csapattagok, hogyan fogadták az átállást? Azt, hogy egy új csapatban lesznek mostantól? Ebből voltak problémák, hogy : ”Hú én most egy másik csapatba kerültem? Akkor én már nem vagyok 433-as?”

T.: Ez inkább a nagyoknál probléma, akik őrsvezetők, tehát akik a csapatban nőttek föl. Nekünk… Hát mi már tudtuk, hogy ez lesz.

L.: Tudtuk kezelni.

T.: És így, hogy vezetők vagyunk egy új csapatban, a 433-ban a kósza életünk már kifutóban van. Persze tartjuk még az emberekkel ugyanúgy a kapcsolatot, csak nekünk már nem olyan meghatározó, mert nekünk már ez lezajlott az életünkben.

L. Az őrsvezetőinknek viszont még nem annyira.

T.: Tehát azért hallani még ilyeneket, hogy: “Akkor most kiszakadunk a csapatból és sohasem lesznek többet közös programjaink?” Erre én azt szoktam mondani, hogy egyelőre ettől még nagyon nem kell tartani, mert még azért lesz pár év, mire azon a szinten leszünk, hogy nem lesz semmilyen közös programunk és közös táborunk és hasonlók.

L.: Igen. Ugye főleg az én őrsömből vannak őrsvezetők nálunk és ők volt hogy sikítoztak, hogy : „Jajj, akkor most nem megyünk velük közös programra?” Szerintem, ehhez az kell, hogy az ő felnőtt rajuk, ez a kósza raj, összetartson. De a programokra el tudnak menni és belátták, hogy a kiválással nem érte őket akkora veszteség.

T.: Ez a szeparálódás egyébként annak köszönhető, hogy ők őrsvezetők lettek, nem annak, hogy más csapatban vannak, mert a nagyokkal ugyanúgy együtt vannak programok meg a tábor is. Tehát, hogy nem tudnak minden programra elmenni, az nem azért van mert más a csapat, hanem mert őrsvezetők.

L.: Az 1005-ös csapatban azt vettem észre, hogy ők, mint őrsvezetők, egyre jobban kezdenek közösséggé válni. Szóval van nyolc vezető, meg mi, és a legutóbbi vezetőségi gyűlésen már össze-vissza poénkodtak és tök jól tudtak együtt dolgozni és akik szeptemberben jöttek, azok is kezdenek integrálódni. Ez nagyon sokat segít.

Akkor ez nektek teljesen új helyzet, hogy egy kisebb csapatban kell létezzetek, mint vezetők, mert ti hozzászoktatok, hogy egy tök nagy csapatban vagytok. Nektek meg kell szokni azt, hogy vagytok nyolcan vezetőségin és hasonlók.

T.: Ezek most raji keretek között zajló dolgok. Abban szerintem annyira nem térünk el. Tehát egy rajvezetőségin a 433-ban is ennyi ember van.

L.: Csapat vezetőségit a 433-ban nem is tartunk, mert negyven embert egyszerűen nem tudsz koordinálni.

T.: Persze. Szóval ebből a szempontból nem olyan furcsa. Én azt hiszem, hogy ez inkább a jövőben lesz furcsább. Szerintem az a sorsfordító, amikor már külön van egy tábor. Abban lesz ez főleg nagyon érdekes, hogy hoppá, nem háromszázan vagyunk, hanem mondjuk hatvanan.

Milyen problémákba ütköztetek, vagy milyen nehézségekkel kellett megküzdenetek az alapítás során? Volt ilyen? Amire visszaemlékeztek, hogy „ezt milyen nehéz volt megoldani” ?

 T.: Nekem ez a rajvezetés elég friss, dolog volt, meg Lucának is gondolom. Már lassan másfél éve történt ősszel, hogy beszéltünk Tibivel. És felvetette, hogy elküldene minket ST-be és ezt megbeszéltük. Nekünk mondjuk annyiban volt eltérő az átlagos emberektől, akiket elküldenek ST-be, hogy mi egyből kaptunk egy rajt is, felkészítés nélkül. Jó, vezetői tapasztalatunk az bőven volt, meg egy mamelukság, de ennek ellenére egyből a mélyvízbe.

Luca? Neked van?

L.: Igen. Például nekem elég nagy problémát jelentett az, hogy megtanuljak jól kommunikálni azokkal, akikkel együtt dolgozom. Az, hogyha valamivel bajom van azt nyíltan megmondjam. Ha probléma van, akkor a megoldást keressem és ne azt várjam, hogy a másik odajön és ápolgatja a kis lelkemet. És talán egy jövőbeli problémának, bár még nem merült fel, de én ettől félek, hogy most nagyon lelkesek a vezetőink és ezt betudom annak, hogy most kezdtek vezetni, most jöttek ki a VK-ból, ahol sok jó élmény volt, de félek attól, hogyha egyszer elfogy ez a lelkesedés, akkor mi lesz. Hogy ezt a lelkesedést hogy tudjuk fenntartani?

11267316_915546778502222_1954869197_nMiben láttok még problémát, veszélyeket a jövöben?

T.: Problémát amiben látok, az az, hogy idősebb korosztály nálunk nem nagyon van. Tehát mi ketten vagyunk Lucával és alattunk meg már egyből az őrsvezetőink következnek.

Tehát a vándor korosztály hiányzik.

T.: Igen. Kószák… Hát kószákról sem tudom, hogy mennyire beszélhetünk, mert aki ebben a korosztályban működik a csapatban, az őrsvezető.

Tehát akkor ez a csapat igazából csak kiscserkész és cserkész korosztályú gyerekekből áll?

T.: Kiscserkészek. Az őrsök közül mindegyik KCs korosztályú, a vezetőik ehhez mérten 16-17-18 évesek és akkor még ott vagyunk mi ketten. Szóval itt lesz egy hullám a korfában, ez később is biztos jól megfigyelhető lesz, de ez igazából azon múlik, hogy a többieket – akik nem lesznek őrsvezetők a budaörsi őrsökből – is meg kell fogni. Ez a legfontosabb része annak, hogy kooperáljunk a 433-as rajokkal. Mert ők mint egy őrs a 433-ba tartoznak, de nálunk lesznek vezetők, vagy vándorok, vagy kószák, stb. Tehát itt ez a kettősség nagyon fennáll… nem is a kettősség a jó szó…hanem…

L.: Szimbiózis!

T.: Igen. Köszönöm! Tehát ez a szimbiózis nagyon erősen fennáll, mert nekünk is érdekünk és a csapatnak is.

Titeket személy szerint hogyan érintett a kiválás?

T.: Erre mondtam azt, hogy ez a jövőben lesz nagyon furcsa számunkra is ugyanúgy, mint a vezetőinknek. Most még, hogy együtt van gyakorlatilag minden, nehezen érezhető. Oké, hogy egy külön csapat vagyunk, de… a valóságban ez még kevésbé érzékelhető. Persze muszáj törekednünk rá, hogy az legyen, különben soha nem fogunk sehova se jutni. Például most a nyári táborban a budaörsiek egy külön altábor lesznek, még a KCS altáboron belül is, amit mi fogunk vezetni. Jövőre a KNT nekünk egy nagyon jó lehetőség lenne, mert úgy tudnánk lent lenni, mint egy teljesen külön csapat, de azért elég sok segítséget kapunk a szervezésben meg mindenben. Szóval ez lesz majd egy nagyon komoly lépés a csapat szeparálódásában. Biztosan fura lesz, hogy nem leszünk annyian. Én most még próbálok nem erre koncentrálni. Meglátjuk, hogy mi lesz és megoldjuk azt is.

L.: Nekem nem volt olyan nehéz, mert az őrs, amiben én voltam az gyakorlatilag kihalt, a rajunk is félévente ál össze egy projektre. Inkább az volt a nehéz, amikor a segédtiszti feladataim miatt nem tudtam őrsgyűlést tartani. Sajnos volt ilyen és néha azt érzem, hogy a lányaim közül, aki nem Budaörsön vezet, mert van két lány, aki nem nálunk vezető, hogy velük emiatt kevesebbet találkozom. De megpróbálok eljárni őrsgyűlésekre, meg ők is eljárnak, úgyhogy még működik.

Milyen érzéseket váltott ki belőletek, Tibi elmondta, hogy a tiétek lesz a budaörsi csapat? Amikor tudatosult bennetek, hogy nektek kell megalapítani, újraindítani, egyikőtök az újraalakulástól számítva az első csapatparancsnok lesz.

T.: Tibi szerencsére nagyon jól ért az emberekhez és a kommunikációhoz, (Luca háttérben felkacag) úgyhogy ezt sohasem monda ki nekünk. Feltételezte, hogy elég intelligensek vagyunk, hogy felmérjük ezeket a dolgokat és erre így mi döbbentünk rá szépen lassan.

Na erre a pillanatra lennék én kíváncsi!

T.: Hát… Én először eléggé féltem tőle, megmondom őszintén. Amikor azt beszéltük meg, hogy alkalmas rajvezetők leszünk, meg hogy irány a ST, akkor mi továbbgondoltuk a dolgokat.

L.: Hogy ameddig együtt csináljuk, addig csináljuk.

T: Jajaja. És ez még olyan dolgokkal is jár pluszba, amiket itt Tibivel nem beszéltünk meg, de tudtuk, hogy a mi dolgunk lesz. Én akkor még nagyon durván nem tudtam elképzelni, hogy ez az egész hogyan meg mint lesz. Akkor még két őrs volt a rajunkban. De telt az idő és közben a ST-t is elvégeztük. Rengeteg emberrel beszéltünk és sok mindent láttunk, így ez a félelem bennem feloldódott. Mindezek ellenére, már amikor erre fény derült, meg dumáltunk róla, hogy valószínűleg ez lesz. Lesz egy tök külön csapat és ennek mi leszünk a vezetői. Már akkor is azt gondoltam hogy ez egy király dolog amiért érdemes dolgozni, és továbbra is így gondolom. Az évekkel meg csak tapasztaltabbak leszünk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .