Ha valaki május 20-án a cserkészotthon környékén járt, akkor zenére, sok emberre és gyerekzsivajra lehetett figyelmes.  Aki már járt ilyenen, az pontosan tudja, hogy ezek a kísérő jelenségei a minden évben megrendezett Plébániai családi napnak.

A szervezők már kora reggel sürögtek-forogtak a cserkészotthon kertjében, hogy idén is egy minőségi programmal tudjanak szolgálni az megjelenő híveknek. A program idén még a korábbi évek színvonalát is meghaladta. A gyerekek kipróbálhatták az ugrálóvárat, mely már tavaly is nagy sikernek örvendett; felavathatták a plébánia új trambulinját, megpróbálhatták megdönteni egymás rekordját rekeszmászásban, kézműveskedhettek és arcfestést csináltathattak maguknak. Természetesen a minden évben slágernek számító lasertag sem maradt el, ahol idén újfajta fegyverekkel játszhattak az izgalomra és akcióra vágyó lurkók. A felnőtteknek is készültünk programmal; ők a délelőtti két előadáson vehettek rész, melyeket idén Garbóci László helytörténész és Sárhegyi Zoltán atya tartott.

A megfáradt résztvevők kicsivel dél után csirkepörkölttel csillapíthatták éhségüket. Az ebéd elfogyasztását követően, az idei év másik nagy újdonsága került elő: egy fagyispult, melyből a cserkészek rendületlenül osztották a hűsítő finomságot. Ezt a remek lehetőséget a Major cukrászda biztosította nekünk. A gyerkőcök szinte még fel sem ocsúdtak a sokkból, hogy annyi fagyit ehetnek, amennyi csak beléjük fér, máris egy újabb meglepetés várta őket. Zene és gyereknevetés kíséretében bevonult a színre Lala Bohóc. Mondanom sem kell, hogy a kisebbek körében osztatlan sikernek örvendett a műsorszáma.

A mozgalmas napot egy meghitt mise zárta a Törley-mauzóleum kertjében, mely minden éveben lehetőséget ad megcsodálni a kerület egy méltatlanul elhanyagolt kincsét, valamint gyönyörű környezetben elmélyülni az arra vágyóknak.

Mi, cserkészek nagyon élveztük, hogy segíthettünk a szervezésben és a lebonyolításban, jó látni, hogy ilyen élet van a plébánia körül és ennyi gyereket mozgatnak meg a minőségi programok.

Idén március 15-én sem maradt el a szokásos megemlékezés a Kastélymúzeum kertjében, amin csapatunk cserkész korosztályú raja részt is vett. Meghallgathattuk a kerület polgármesterének beszédét, továbbá a Kolonics György Általános Iskola és Köznevelési Sportiskola tanulói és a  Budafoki Fúvósegylet műsorát is. Majd a megemlékezés végén, ahogy a többi szervezet, egyesület stb., mi is elhelyezhettük a koszorúnkat a műemléknél.

A plébániai hagyományoknak megfelelően idén is megrendezésre került a Lipót-napi búcsú. A vasárnap délelőtti ünnepi szentmisét követően agapé fogadta a híveket a cserkészotthonban.

A kávéház eme vasárnap délelőtt sem szünetelt, a kávékínálat szokásos bőségével és süteményekkel várta a kávé vagy egy falat sütemény iránt érdeklődőket. Már-már szokásosnak mondhatóan, ízletes és tápláló ebéd is fogadta a jelenlevőket, ez alkalommal, gulyáslevessel lakhattak jól az ebédelni kívánók. Az étket már kora reggel elkezdték főzni a plébánia lelkes segítői, akik otthonosan mozognak a konyha területén, és a mise alatt már gyöngyözve forrt a leendő ebéd a kondérban.

A program remek közösségépítő alkalom volt, hiszen nincs is kellemesebb, mint egy tál gőzölgő gulyásleves mellett beszélgetni.

Több mint egy héttel ezelőtt a budatétényi 1106. sz. Szent Bernát cserkészcsapat a körzeti csapatok vezetőinek ottalvós pizsama partit szerveztek, amin persze csapatunk vezetői is szintén részt vettek.
Első körben egy kereső játékban vehettünk részt, ahol a csapatoknak meg kellett találnia a királylányt és a királyfit. Majd miután visszamentünk a csapatotthonukba szintén egy vetélkedőn vehettünk részt, ahol zene- és filmismereti tudásunkat kamatoztathattuk.

Az este hátralévő részében már nem voltak kötött programok, így jobban megismerkedhettünk más vezetőkkel is a körzetből. Reggel pedig a közös étkezés után kiscserkész és cserkész vezetőink már rohantak is a budafoki cserkészotthonukba, hogy a következő, százhalombattai körzeti programra vigyék vezetettjeiket.
Délután egy órakor már az 1026. sz. Szent László király cserkészcsapat csapatotthonában voltunk, ahol az utazásban megfáradt cserkészeinket egy kis elemózsiával várták. Ezt követően egy hatalmas réten kezdtük a játékot, ahol rögtön két csapatra osztottak minket, hiszen rajtunk kívül még 3-4 cserkészcsapatból jöttek a programra. A felosztás után az egyik csapat métában próbálhatta ki magát, míg a másik számháborúzott, majd fordítva.

Természetesen mindkét játékban mindenki teljes erőbedobással vett részt, ami persze kifárasztotta vezetettjeinket, ezáltal a hazaúton a vonat már jóval csendesebb volt, mint odafele.