Beszámoló kategória bejegyzései

Félelem és reszketés a Bakonyban

Közzétéve Szerző:
Válasz

Szokatlan dolog beszámolót írni a nyári táborról novemberben, de valahogy az idő múltával váltam egyre biztosabbá abban, hogy életem egyik legizgalmasabb történetét élhettem át idén nyáron, 2017. július 11 – én, valahol a Bakonyban.

A július 11-én megtett út

Az egész egy átlagos kétnapos portyaként indult: a Farkasgyepűtől pár kilométerre lévő táborhelyünkről a Köves-patak mentén indult el a Szalamandra őrs a Csurgó-kúthoz, amely egy sziklából előtörő forrás. A kút mögött egy kaptatón túl egy mezőre értünk ki, a sárga kereszt jelzésű turistaút a kukoricások közt érkezik be Magyarpolányba. A falu nevezetessége a 43 országos védettségű tornácos bakonyi parasztház a főút mentén. Az út folytatásában hamar sziklás talajú fenyvesbe értünk be, ez egy nagyon szép szakasz, többször találkoztunk szarvasokkal is. Az erdőből csak Döbrönte községnél értünk ki, ekkor késődélután volt már. Úgy döntöttünk, hogy a község mellett található Szarvaskő várában fogunk aludni. Ez egy nagyon szép várrom remek kilátással. Itt kezdődtek az izgalmak.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Nyári visszatekintő – Asterix és a druidák nyomában a Bakonyban

Közzétéve Szerző:
Válasz

Idén sem telt el nyári nagytábor nélkül a cserkészév. Ez a legek tábora, hiszen itt gyűlünk össze leghosszabb ideig a csapattal és itt vagyunk legtovább egy erdő közepén internet és elektromosság nélkül. Vezetői oldalról ekkor (mármint persze a tábor előtt 🙂 ) kell a legtöbb programot kidolgozni és csapatparancsnok fejjel ilyenkor költjük el a legtöbb pénzt a tábor megvalósítása során. Vezetőként pedig a legnagyobb felelősség, hiszen az együtt töltött idő és a nomád körülmények miatt ekkor eshet leginkább baja a résztvevőknek. Minden évben igyekszünk a szokásosnak számító programok (a környék felfedezése, tábori programok, stb.) mellett valami újat is beépíteni a tábori programokba, így két új programelemről is szeretnék szót ejteni.

Az egyik az, hogy mivel cserkészként még inkább felelősek vagyunk a világ jobbá tételéért, ezért pár éve fejembe vettem, hogy a táborhelyünkhöz közel eső faluban valamilyen önkéntes munkát végezzünk, ezzel segítve a helyi közösségek életét és növelve a cserkészeink felelősségérzetét. Eddig technikai okokból nem jött össze a dolog, de idén végre sikerült, így Farkasgyepű település 2 buszmegállója és a játszótér is megszépült a kezeink nyomán. A másik, hogy egy ideje betervezünk bizonyos számú őrsi főzést, hogy mindenki megcsillogtathassa kulináris tudását és az őrsök elmondhassák magukról, hogy milyen jót főztek közösen. Ezt idén is megvalósítottuk, illetve Dadi vezetésével építettünk egy kemencét is, amiben a fiúk által őrölt magvakból saját sütésű bucikat készítettünk. Természetesen most is voltunk portyázni, hogy két napon át élvezhessük a környék természeti és kulturális kincseit, Asterix vezetésével métáztunk egy közelben táborozó cserkészcsapattal és visszavertünk egy éjszakai római támadást is. Összességében tartalmas tíz napot tölthettünk együtt és élhettük át a tábortüzek fényét, a reggeli ébredéseket és a megannyi felejthetetlen kalandot, amit csak cserkészként élhetünk át.

A táborról készült képek itt elérhetők.

Vezetői hétvége 2017

Közzétéve Szerző:
Válasz

A cserkészek életében igen sűrűek a hétvégi elfoglaltságok, főleg a vezetők körében. Táborok, vezetőképzések, csapat és plébániai programok tarkítják a szabadnapokat és mellette persze a családdal lenni, tanulni és pihenni sem árt. Viszont néha szorítunk időt arra is, hogy a vezetői hétvégét tartsunk. Ez nagyon fontos, mert rengeteg dolgot kell megbeszélnünk, amire a hétköznapok során nem jut elég idő, de itt lehetőség nyílik arra is, hogy jobban megismerjük egymást és visszatöltsük energiáinkat, amit a cserkészetbe fektetünk.

Most sem volt ez másképp, március 24-26-ig Nagykovácsiba vonultunk, hogy távol a főváros zajától építsük vezetői közösségünket. A péntek a megérkezésé és akklimatizálódásé volt, terülj-terülj asztalkámmal készültünk, ahová mindenki bedobta, amit otthonról hozott, így megvendégelve a többieket. Ezután egy rövid jégtörő játék következett, majd a kötetlen beszélgetésé lett a főszerep. A szombati napon többek közt vidám csapatépítő játékokat játszottunk, ahol még jobban megismerhettük egymás gondolkodását, majd foglalkoztunk közelgő tavaszi táborunkkal és a csapat hosszú távú (10 éves) stratégiáját is körbe jártuk. Egy játék keretében megnéztük, hogy milyen sokféle személyiséggel, illetve háttérrel kerülnek hozzánk a gyerekek és gondolkoztunk azon, hogy a „hátteret” figyelembe véve, az általunk vezetetteknek miként tudunk legjobban segíteni a személyes fejlődésükben. Este pedig egy vidám összejövetel keretében megköszöntük vezetőinknek azt a munkát, amit hétről-hétre végeznek a csapatunkért, ezáltal a kerületi gyermekekért. Vasárnap sajnos már nem sok időnk maradt, részt vettünk a szentmisén, majd összepakolás után visszatértünk Budapestre, hogy legyen időnk itthon felkészülni a következő hét kihívásaira. Nagyon jól éreztük magunkat, érdemes volt egymásra szánni a hétvégénket.

Soha nem akart még ennyire budafokipoccsos Vándor lenni senki, mint most!

Közzétéve Szerző:
Válasz

május 26.( péntek)
16:45

7 cserkészegyenruhában várakozó fiatal a Kelenföldi pályaudvaron, közvetlenül az óra alatt. A legtöbbek arcán kérdés fogalmazódik meg:

Mi lesz itt most?
Hová megyünk? Miért mondták azt, hogy ne hozzak pizsamát? Mit fogok enni? Vajon komolyan gondolták, hogy….?

Csapatunk életében már hagyomány, hogy a cserkészév végeztével a vándorok eltűnnek 1-1 hétvégére közösen, vagy párosával és Magyarország legfurcsább pontjairól „csekkolnak be” Facebookon vagy Instagramon.

Nos, idén csak a buszról tudtuk elárulni a közösségi média által mindenkinek, aki csak követ minket, hogy hol vagyunk és hová tartunk, mivel Lengyelországból akkor még kellett roaming díjat fizetni.
Valahogy így történt:

17:10 perc körül átsétáltunk a madarastesco buszmegállójába, ahol a táblából próbálta mindenki kitalálni, – mit fogunk csinálni vasárnap délig- egészen addig, ameddig be nem gördült az emeletes Polski Bus.

Mivel poggyászunk nem volt, így vörös sólyom őrsnyi gyorsasággal foglaltuk el a lenti boxokat, mivel hiperszuper statisztika készítő gondolatmenetünk azt sugallta, hogy ott vagyunk a legnagyobb biztonságban a közel 12 órás úton. Bár a pontos célt csak a határ közelében tudták meg a résztvevők, a szülők körbehívása a piros busz láttán megindult; tudjátok, mint régen a riadólánc, ha az őrsvezető üzenni akart a cserkészeknek. 😉

Néha megijedtünk, mivel az utak kanyargósak, a sofőrök pedig merészek voltak, de összességében jó utunk volt. Hajnali 5 felé sikerült leszállnunk egy számunkra tök idegen településen, Wroclawban. 13 óra múlva már indulnunk is kellett vissza, így rögtön nekiindultunk, hogy felfedezzük Lengyelország negyedik legnagyobb városát. Az állomás mellett megittuk a reggeli kávénkat, majd nyakunkba vettük a várost. Első körben utunk egészen a Odera  partjáig tartott, ahol kialudtuk az út fáradalmait, addig, ameddig …

Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről az Odera partjára.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
A cserkésznek úgyis nagy melege vagyon.

Így magvas gondolatokkal és pár csepp ébresztő nedűvel gyomrunkban tovább is álltunk. Gyors városismertetés, 4 mellékfolyó, háborúk és építészeti stílusjegyek meg- és felismerése után megtudtuk utazásunk igazi célját, a küldetést, mely köré az egész hétvége fel lett építve.

M A N Ó V A D Á S Z A T.

Több, mint 20 törpét találtunk meg (a 150-ből kevesebb mint 1 nap alatt nem is olyan rossz arány 😉 ). Volt könyvelő törpe, fűben ülő törpe, kasszászerzsi törpe, padon pihengető törpe, jóllakott törpe, folyómedret tisztitó törpe, törpe zenekar, Gutenberg törpe.

Sok mindent megtanultunk a lengyel népről. A cserkész lányok a nyakkendő színével megegyező térdzoknit hordanak, a Mekiben és benzinkúton nincs külön mosdó, ellenben az fizetős.
Ellenben nem néznek az emberre furcsán ha kiül piknikezni a parkba, vagy csak egyszerűen leül egy padra egy pillanatra és gyönyörködik Isten adományaiban. Minden sarkon egy kedves apácával vagy pappal találkoztunk, és számos templom, szobor, tábla emlékeztet a múltra. A múlt számukra nem egy súly, melyet el akarnak feledni, hanem a jót látják benne, és a jövő lehetőségét.

A magyar és a lengyel kultúra sok mindenben hasonlít. Amikor az utcán sétálgattunk, néha meg is feledkeztünk arról, hogy hol is vagyunk. Hazánknak éreztük az ismeretlenül is ismerős falakat, ízeket, illatokat.

Farsang 2017

Közzétéve Szerző:
Válasz

„Dobbanjon a
bundás bakancs,
vígság legyen,
ez a parancs!”

– Szól Mentovics Éva: Vígság legyen! c. versének utolsó sora.

Idén sem volt ez másképp. Ha nem is bundás bakancs dobbant, de nagy mulatság volt cserkészcsapatunk és a plébánia idei, közös farsangolása.

A szokásos jelmezversenyen életre kelt a Viber applikáció, volt egy boszorka meg a három fia, de ellátogatott hozzánk több népi mese alak is. A zsűri idén is különleges vendégek alkották: A Székely meg a Fia és Hello Kitty.

Az ügyességi játékokon kívül a gyerekek fánkevő versennyel és közös énekléssel mérhették össze, ki a legnagyobb szájú.Kézműves foglalkozások alkalmával farsangi maszkot készíthettek a résztvevők, és folyamatosan izgalmas népi játékokkal ismerkedhettek meg a gyerkőcök. Mivel a fánkevő verseny elengedhetetlen kelléke a fánk, így a résztvevők azt is helyben süthették ki a szervezők segítségével.

A nagyobbak böjti fogadalmukat írhatták fel kis cetlikre, majd közösen elégettük a délelőtt készített kiszebábukat télűző versek segítségével.

Reméljük mindenki remekül érezte magát, és ezen érzésen fellelkesülve – már el is kezdte megvarrni a jövő farsangra kigondolt jelmezét