Idén sem telt el nyári nagytábor nélkül a cserkészév. Ez a legek tábora, hiszen itt gyűlünk össze leghosszabb ideig a csapattal és itt vagyunk legtovább egy erdő közepén internet és elektromosság nélkül. Vezetői oldalról ekkor (mármint persze a tábor előtt 🙂 ) kell a legtöbb programot kidolgozni és csapatparancsnok fejjel ilyenkor költjük el a legtöbb pénzt a tábor megvalósítása során. Vezetőként pedig a legnagyobb felelősség, hiszen az együtt töltött idő és a nomád körülmények miatt ekkor eshet leginkább baja a résztvevőknek. Minden évben igyekszünk a szokásosnak számító programok (a környék felfedezése, tábori programok, stb.) mellett valami újat is beépíteni a tábori programokba, így két új programelemről is szeretnék szót ejteni.
Az egyik az, hogy mivel cserkészként még inkább felelősek vagyunk a világ jobbá tételéért, ezért pár éve fejembe vettem, hogy a táborhelyünkhöz közel eső faluban valamilyen önkéntes munkát végezzünk, ezzel segítve a helyi közösségek életét és növelve a cserkészeink felelősségérzetét. Eddig technikai okokból nem jött össze a dolog, de idén végre sikerült, így Farkasgyepű település 2 buszmegállója és a játszótér is megszépült a kezeink nyomán. A másik, hogy egy ideje betervezünk bizonyos számú őrsi főzést, hogy mindenki megcsillogtathassa kulináris tudását és az őrsök elmondhassák magukról, hogy milyen jót főztek közösen. Ezt idén is megvalósítottuk, illetve Dadi vezetésével építettünk egy kemencét is, amiben a fiúk által őrölt magvakból saját sütésű bucikat készítettünk. Természetesen most is voltunk portyázni, hogy két napon át élvezhessük a környék természeti és kulturális kincseit, Asterix vezetésével métáztunk egy közelben táborozó cserkészcsapattal és visszavertünk egy éjszakai római támadást is. Összességében tartalmas tíz napot tölthettünk együtt és élhettük át a tábortüzek fényét, a reggeli ébredéseket és a megannyi felejthetetlen kalandot, amit csak cserkészként élhetünk át.
