Plébániai családi nap 2017

Ha valaki május 20-án a cserkészotthon környékén járt, akkor zenére, sok emberre és gyerekzsivajra lehetett figyelmes.  Aki már járt ilyenen, az pontosan tudja, hogy ezek a kísérő jelenségei a minden évben megrendezett Plébániai családi napnak.

A szervezők már kora reggel sürögtek-forogtak a cserkészotthon kertjében, hogy idén is egy minőségi programmal tudjanak szolgálni az megjelenő híveknek. A program idén még a korábbi évek színvonalát is meghaladta. A gyerekek kipróbálhatták az ugrálóvárat, mely már tavaly is nagy sikernek örvendett; felavathatták a plébánia új trambulinját, megpróbálhatták megdönteni egymás rekordját rekeszmászásban, kézműveskedhettek és arcfestést csináltathattak maguknak. Természetesen a minden évben slágernek számító lasertag sem maradt el, ahol idén újfajta fegyverekkel játszhattak az izgalomra és akcióra vágyó lurkók. A felnőtteknek is készültünk programmal; ők a délelőtti két előadáson vehettek rész, melyeket idén Garbóci László helytörténész és Sárhegyi Zoltán atya tartott.

A megfáradt résztvevők kicsivel dél után csirkepörkölttel csillapíthatták éhségüket. Az ebéd elfogyasztását követően, az idei év másik nagy újdonsága került elő: egy fagyispult, melyből a cserkészek rendületlenül osztották a hűsítő finomságot. Ezt a remek lehetőséget a Major cukrászda biztosította nekünk. A gyerkőcök szinte még fel sem ocsúdtak a sokkból, hogy annyi fagyit ehetnek, amennyi csak beléjük fér, máris egy újabb meglepetés várta őket. Zene és gyereknevetés kíséretében bevonult a színre Lala Bohóc. Mondanom sem kell, hogy a kisebbek körében osztatlan sikernek örvendett a műsorszáma.

A mozgalmas napot egy meghitt mise zárta a Törley-mauzóleum kertjében, mely minden éveben lehetőséget ad megcsodálni a kerület egy méltatlanul elhanyagolt kincsét, valamint gyönyörű környezetben elmélyülni az arra vágyóknak.

Mi, cserkészek nagyon élveztük, hogy segíthettünk a szervezésben és a lebonyolításban, jó látni, hogy ilyen élet van a plébánia körül és ennyi gyereket mozgatnak meg a minőségi programok.

Kerületi Nagytábor 2016

Kapcsolódó képek a galériában

Hogyan lehetne reális leírást adni egy olyan gigászi rendezvényről, amilyen egy Kerületi Nagytábor? Talán kezdjük azzal, hogy mi is az.img_0061Először is kerület alatt nem Budapest kerületeit értjük, hanem a Magyarországon működő cserkészkerületek egyikét. A mi csapatunk az I. Cserkészkerületbe tartozik, mely a Buda és vonzáskörzetében működő cserkészcsapatok kerülete. 5 évente sor kerül egy megszokott cserkésztábornál jóval nagyobb táborra, melyet a kerület szervez, hogy a csapatai együtt tölthessenek 10 napot  és ezalatt olyan programokon vehessenek részt, amik esetleg csak csapat szinten, létszám hiányában megvalósíthatatlanok lennének. Magyarul a Buda és Buda környéki cserkészcsapatok egymás mellett táboroznak egy hatalmas területen. Persze ilyen tábort nem csak a mi kerületünk rendez. Ez a Kerületi Nagytábor azaz a KNT, mely helyszínéül idén számunkra Csokonyavisonta szolgált.

Hogy milyen volt ez idén? Erre megint nehéz konkrét választ adni, hiszen tíz nap élményeit néhány szóban értékelni szinte lehetetlen.

img_0129

Az előtábor csapatonként változó hosszúságú volt, hiszen ilyenkor alapvetően mégis a saját csapatunk táborozásához szükséges körülményeket szeretnénk megteremteni. Persze sok közös építmény is volt, ezek építésében mindenki segített. A csapatok altáborokba voltak beosztva, hiszen 2000 embert egyben mégsem lehet kezelni. Ezek az altáborok külön mentek programokra, külön GH-val rendelkeztek, ahova a központból az ételt szállították, külön volt zászlószertartásuk és napi rutinjuk, persze ezeknek alkalmazkodniuk kellett a központi programokhoz.

A szokásos programokat altábori szinten valósítottuk meg, azaz az étkezések, a tisztálkodás, a tábortüzek altábori vagy a kisebb (csapat, korosztályos) bontásban voltak. Altábori program volt még a teaház melyen minden második este a 16 éven felüliek vehettek részt a takarodó után. Itt ismerkedhettek egymással a különböző csapatok fiataljai és finom tea mellett kötetlen beszélgetésekre nyílt alkalmuk. Egy remek kalmárjáték is megvalósult ilyen körben, valamint egy korosztályos vacsora, ahol azonos korosztályba, viszont más csapatba tartozó őrsök ettek egymással. Ezen az estén ezek az őrsök a tábortűzi produkciójukat is együtt tartották. A portya útvonalait is altábori szinten osztottuk be, így egyes csapatok, rajok, őrsök mehettek akár egy helyre is, ezzel is erősítve a csapatok közti barátságokat.

img_0596

Ami viszont igazán izgalmas a KNT-ben, az a központi program. A tábornyitás illetve a táborzárás ilyen volt. Ekkor a táborparancsnok beszédet tartott a központban felállított színpadon. Az összes központi program eköré a színpad köré csoportosult. Játszottunk néhány játékot, hiszen az embernek nem minden nap van alkalma arra, hogy 2000 cserkésztestvérével együtt játszon cserkészjátékot vagy ordítson el egy csatakiáltást. Ekkor volt keretmese jelenet is, ami keretbe foglalta a tábort. Ezek igen jól kivitelezett jelenetek voltak, melyben megismerhettük a Csillagok háborúja univerzumot cserkészköntösbe bújtatva. A legjobb központi program azonban mégiscsak a galaktikus nap volt, melyre ugyan csak 3-4 altábor ment egy nap, de így is remek hangulata volt. Itt szintén volt egy kis keretmese, viszont a nap lényege a rengeteg program volt, amiken korosztálytól függően lehetett részt venni. Voltak itt sportprogramok, ahol forgóban lehetett focizni, röpizni, tollasozni, frizbizni, métázni; volt lelkiprogram, melyeket atyák vezettek és remek témákat tárgyalhattunk át, a kisebbek pedig valamilyen testi fogyatékossággal rendelkező emberekkel találkozhattak és játszhattak. A rádiós és az ejtőernyős szakág is kitelepült egy-egy programmal, melyek felkelthették az odalátogatók figyelmét. Volt még egy íjászpálya melyen az emberek rendes íjakkal, de szivacsos végű nyílvesszőkkel vadászhattak egymásra, mint egy paintball vagy airsoft pályán. Ezen programok lezárulta után egy nagy közös vurstlin vehettünk részt, ahol rengeteg játékon lehetett galaktikus krediteket nyerni, melyeket ínycsiklandó finomságokra lehetett váltani a hotdogtól a szörpön át a popcornig és vattacukorig. Az egész napot egy zenés mókával zártuk ami remek feloldása volt a napnak.

A színpadhoz még a misékre mentünk be, melyek szintén pompás hangulatban teltek, köszönhetően a felkészült és kreatív atyáknak.

Ez a tábor remek példája volt annak, hogy a cserkészetet nem csak elvonulva, az erdő csendjében élhetjük meg, hiszen a mozgalmunk lényege mégiscsak a közösség és ilyen nagy közösséggel néha nagy zaj jár. Ennek a zajnak a közepén lenni pedig igen felemelő élmény.

Futafok 2015

A Prohászka Ottokár cserkészcsapat néhány fáradhatatlan tagja, fittyet hányva a szombat reggeli pihe-puha ágyikó csábító marasztalására, reggel nyolckor már a Jókai Mór utcai buszmegállóban beszélte meg, hogy mi lesz a feladatuk a kerület legnagyobb rendszeres sporteseményén.

12138305_1081493768529853_725271737139712329_o

A Budafok Önkormányzat jubileumi harmincadik alkalommal rendezte meg ezt az rendezvényt, mi pedig nem maradhatunk ki ebből. Az odalátogatókat légvár, sütis asztalok és frissítők várták. A színpadon pedig egy konferanszié biztosította, hogy a legkisebbek se unatkozzanak. Szólt a zene, sok volt az ember, jó volt a hangulat így Stella, Süvi, Berta és én (Szabi) szórólapokkal felfegyverezve vetettük bele magunkat a tömegbe. 09:20-tól az ovisok futottak, de szórólapjaink az ő szüleiket sem kímélték, a négy fiatal már a legkisebbek körében is népszerűsítette a cserkészetet, hátha néhányan cserkésztestvéreinkké válnak majd.

A tömegben csapatunk egyik régi tagját pillantottuk meg, Vukov Antit, aki a csapat vezetőségében sokáig igen fontos szerepet töltött be. Első körben nem tudtunk vele sokat beszélgetni, mivel ő is ment kisfiával futni, azonban utána „ránk ért” egy keveset és megosztotta velünk tapasztalatait, amiket anno szerzett.  Jó volt újra találkozni olyan emberrel, aki akkor volt aktív, mikor mi nagyjából még kiscserkészek.

Ezután az elsősök szüleit rohamoztuk meg, és a sok érdeklődő miatt itt ki is fogytunk a szórólapokból. Helyet foglaltunk egy asztalnál és figyeltük az embereket és közben beszélgettünk. Egy család mellénk ült és az apuka örömmel mesélte, hogy kisfia épp most szeptemberben csatlakozott a cserkészethez a Baross Gábor telepnél működő, másik kerületi csapat szárnyai alatt.  Bár a fiú meg volt szeppenve, de azt mondta, hogy a cserkésztábor nagyon érdekli, mi pedig megnyugtattuk, hogy az király lesz.

Nem sokkal ezután a család is elment szurkolni a futóknak, mi pedig hazaindultunk. Jó volt látni, hogy ez a program töretlenül sok érdeklőt vonz.

Interjú az 1005. számú Don Bosco Szent János Cserkészcsapat alapító tagajaival

A 433. számú Szent Bernát Cserkészcsapatból ebben az évben jó néhány vezető és kiscserkész lépett ki. Mi ennek az oka? Lezser vezetők? Rossz programok? Durva bánásmód? Megnyugtatok mindenkit, hogy ilyenekről szó sincs! Az történt, hogy ebből a nagy csapatból kivált egy kisebb- budaörsi – csapat, mely felvette a régebben Budaörsön tevékenykedő, de már feloszlott 1005. számú Don Bosco Szent János Cserkészcsapat nevét. A csapat parancsnoka (Dunay Luca csst.) és parancsnokhelyettese (Marton Tamás csst.) adott nekem interjút.

11303663_915546758502224_1945208048_n

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Őszi portya 2014

574

November 14-én, péntek este, a cserkészotthonban megint bekövetkezett a várva várt találkozás, ami a cserkésztáborokat illetve portyákat előzi meg. Fél hétre nagyjából megérkeztek a kósza illetve vándor korosztályú résztvevők. Ez a péntek esti és éjszakai program, melynek színtere a „csotthon” és környéke volt, az ő programjuk volt.
A király még mindig mágikus álmát alussza. Az udvari varázsló elküldött egy lovagot, hogy utána nézzen az átok mibenlétének és kimondóinak. A portyára gyülekező cserkészek hallgatják a lovag elindulásának történetét, amikor kintről egy alélt lovagot hoznak be. Bent gyorsan életet vernek belé. A lovag tudatja a sereggel hogy holnap nagy út vár rájuk, előtte azonban szükségük van felkészülésre, no meg egy kis lazulásra is.
Ezzel kezdetét vette az esti program. A résztvevők két csoportba osztva kellett eldugott leveleket keressenek a cserkészotthon és a Városház tér között. Ezek a levelek nyomokat rejtettek, és mindegyik megmutatta a következő levél helyét, míg végül a nyomok a Duna-partra vezették cserkészeinket. Itt már várt rájuk egy állomás, ahol a harcot illetve a parancs betartását és továbbadását gyakorolhatták, melyekre nagy szükség van a háborúban, majd a második állomáson az ügyességüket és a rafináltságukat kellett bevessék, hogy kincseket lophassanak az állomás őrzőjétől.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….