Stációfutás 2018

Idén is lezajlott a csapat életében már szervesen jelen lévő Stációfutás, melyre először 4 évvel ezelőtt került sor. Ahogyan azóta szokás, a cserkészévet is eme esemény keretében nyitottuk meg. Mindig is fontosnak tartottuk, hogy ez a program szuperül sikerüljön, hiszen pazar toborzási lehetőség ez számunkra, s jó alkalom a találkozásra olyanokkal, akikkel a nyár során nem futottunk össze (gondolok itt kisebbekre, segítőkre a plébániáról, s cserkészvezetőinkre).

Azon a szombati nap reggelen nem annyira akart sütni a nap, s bár esőt nem ígértek, azért kicsit elszomorodtunk, gondolván, hogy emiatt biztos kevesebben fognak eljönni. A korai pesszimizmust kellemes csalódás váltotta fel a futás kezdetekor, hiszen szép számmal vonultak fel sokszor látott és egyelőre ismeretlen családok is a rajtvonalnál. Mint általában, a futamokat a legkisebbekkel kezdtük, akik szüleik segítségével, s támogatásával hagyták maguk mögött a lépcsőfokokat. A lehetséges baleseteket úgy próbáltuk elkerülni, hogy egy-egy futam legfeljebb 6-8 főből állt, így nincs tömörülés. Persze egyetlen és megismételhetetlen tábori orvosunk most is végig készenlétben állt a fordulóban, ahonnan az egész stációt látni. Egyébként eddig sem történt komoly sérülés, minden szaladó csemete arcán széles vigyor terült szét. 🙂

Természetesen a ‘nyugdíjas korú fiatalok’ is készültek a futásra, ebben az évben különösen szoros volt a megmérettetés. Szerencsés vagyok, hogy az egésznek tanúja lehettem, Pali bá’ vitte a pálmát. Minden regisztráló kapott pólót, a futamok végén gyümölcsökkel, csokival és sok folyadékkal jutalmaztuk az atlétákat.

A verseny végeztével azonban nem fejeződött be az esemény, időre elkészült az ebéd, ami talán kissé túl ‘háziasra’ sikeredett néhányak ízlésének, de majdnem teljesen elfogyott, szóval nem volt semmi ok panaszra. Ezen felül működtek kihelyezett kézműves foglalkozásaink is, most is csodás krétarajzok születtek a stációkertben.

Összegezve az elmondottakat, szerintem egy jó ötlet ügyes megvalósítása ez a program, a plébánia és a cserkészcsapat együttműködésének köszönhetően. Remélem hagyománnyá válhat, mindig örömmel veszünk részt, egy új szín a kerület életében, a cserkészeknek pedig egy keret a hivatalos évkezdéshez, mely után újult erővel indulnak be az őrsgyűlések, raji programok és közös kirándulások.

Nyári tábor – 2018

Számos szempontból volt különleges a Prohászka Ottokár Cserkészcsapat idei nagytábora a csapat s vezetőinek életében is. Többek között, mert 30. évében jár kis csapatunk, ami emberi években is elég ijesztő lehet sok fiatal számára. Elképesztő a gondolat, hogy ekkora utat tett már meg a 903; megszámlálhatatlan az a rengeteg ember, aki rövidebb-hosszabb időre megfordult benne.

A jubileum eljövetelével kicsit új arca is lett, hiszen friss csapatparancsnokunk és helyettesei először feleltek önállóan nyári táborért. Persze a háttérmunkákban és a programok szervezésében, illetve levezetésében nem voltak egyedül, hiszen sok szorgos vezetőre számíthattak.

Számomra is más színben tűnt fel igazából az egész tábor. Idén vittem először az újonc őrsömet 10 napos táborba, ami rengeteg energiába, odafigyelésbe került, hiszen mindeközben jó néhány programért is felelős voltam.

A helyszín pazar volt, nagyon örültünk, hogy a Mecsekben lehettünk, mert csak kevés részen engednek az erdészek és önkormányzatok táborokat. Az előtábor meglepően jól haladt, pedig a Wc-ket teljes egészében nekünk kellett összerakni. Az időjárás szomorkás volt az elején, de csak az előtáborban és a 3. nap eredt el az eső. Szerintem sokkal jobb így, mintha az utolsó napokat mosná el, mert a viharok után új erőre kap a természet és a cserkész is.

Alig volt aljnövényzet, szóval rövid idő alatt megvolt a gyomlálás és minden őrs sátra állt. Az első két napban több idő jutott a körletek építésére, csinosítására, profi asztalok, padok, tűzrakóhelyek készültek. Az utóbbira azért volt szükség, mert a vezetők azt sütötték ki, hogy legyenek gyakrabban önálló őrsi főzések. Egyelőre az volt a terv, hogy kétnaponta a vacsorát maguknak készítik el az őrsök. Szerintem egészen jól bevált, még az újonc őrsömnél is. Tuti közösségi élmény, remélhetőleg több ilyen lesz a jövőben.

Nagy hangsúlyt fektettünk idén a kézműveskedésre is, pólókat batikoltunk, hétköznapi dolgokból hangszereket tákoltunk. Az indiai keretmesébe ezek remekül beleillettek, reggelente jógáztunk, hennáztunk, arcot festettünk, vagy inkább kentünk, és így tovább. A történeti szálra nem jutott elég figyelem, ami kicsit szokatlan volt talán, de szerintem a gyerekeknek nagyon tetszett így is.

Ami szintén szokatlan lehetett, az a portya, mert úgy határoztunk, hogy busszal jussanak el az őrsök a Mecsek izgalmasabb részeibe, ahol extra látnivalók/élmények várnak. Sokaknak ez plusz 2-3 óra utazást jelentett oda-vissza, de azt gondolom, hogy abszolút megérte ez az áldozat, egyesek a Zengőt mászták meg, mások Óbányára, Pécsváradra, Orfűre túráztak gyönyörű erdőkben, források, vízesések mellett. Sokak előtt, – többek közt előttünk is – őzek, vaddisznók szaladtak; ilyen még egy portyán sem fordult elő velem, a srácaim nagyon élvezték, amikor patakmederben verekedtük át magunkat az erdőn, zúgókon keltünk át vagy mikor pofás kis falukon mentünk át cserkészfiú-cserkészlányt kántálva. Szórakoztató volt látni, hogy elég nyűgösen, hosszú kilométerek után is, ha volt kilátás egy kalandra, újult erővel vetették bele magukat.

A tábor számos részletéről nem írtam még, de a teljesség igénye nélkül szerettem volna bemutatni a főbb érdekességeket, újdonságokat és élményeket. Azt kell, hogy mondjam, a szükséges izgalmakkal együtt, a programok jól sikerültek; én legalábbis az egyik legemlékezetesebb nagytábornak tartom, amiben eddig részt vettem. Csodás kezdés az újonnan komolyabb felelősökké avanzsált vezetők részéről, de sokat köszönhetünk kevésbé aktív, korábbi vezetőinknek, szülőknek, GH főnökeinknek is. Nélkülük nem jöhetett volna létre sokak nyarának eme fénypontja. 🙂

Köszönöm a kedves olvasók figyelmét!